Két ütem az életem

Bevezető

Hogy megértsétek, miért töltöm mostanában a szabadidőm nagy részét 30 éves szarok szerelésével, mesélek egy kicsit, hogyan is kezdtem el ismerkedni a belsőégésű motorral. Persze nem önszántamból ismerkedtem én, szükséges rossz volt inkább. A jogsim megszerzése után - bár volt lehetőségem a család autóit használni - az igazi szabadságot egy dolog jelképezte számomra; az 1990-es Babetta 210-es gépszörnyem.

Babetta 210, korabeli hirdetésen

Ez, az akkor még elég szép gyári állapotnak örvendő, csehszlovák moped kísért el engem városon belül mindenhová. Gimis éveim alatt sok kilométert pakoltam bele, jártam én ezzel csajozni, kocsmába, suliba, boltba, mamához, esőben, sárban, porban, talán még hóban is. Ennek a rengeteg útnak köszönhetően lettem én rákényszerítve erre a bizonyos ismerkedésre. Mert hát természetesen nem kíméltem szegényt. Azt mondják, minden motoros esik életében, én szerintem a következő életeimre is előre letudtam ezeket. A gázkar helyén lehetett volna kétállású kapcsoló is; alapjárat és adjadneki (már amennyire lehet adni ennek az 1,8 lóerős motorizált biciklinek). Többször szereltem karburátort az út szélén, mint amire jólesik most visszaemlékeznem. Többször tekertem hazafelé a legnagyobb nyári melegben, mint amennyiszer sikerrel jártam az előbb említett szereléssel.

Sok mindent el- és kibírt már élete során

2012, gimiből hazafelé tartva elszakad a gázbowden. A képen Isti barátom segít a cserében.

Azok közt, akiknek van véleménye/tapasztalata a témában, kétféle embert találunk meg: az egyik azt fogja mondani, hogy ez egy csehszlovák hulladék, sosem lesz jó, a másik pedig szentül hiszi, hogy a Babetta igenis egy megbízható járgány. Én elég gyorsan bekerültem az előző csoportba, köszönhetően akkori hozzánemértésemnek és a borzalmasan konstruált kétsebességes automata váltónak. Ha éjjel 2-kor a legmélyebb álmomból felkeltesz, hogy rakjak össze egy ilyen váltót bekötött szemmel, fél háromkor menetkész a gép. De akárhányszor szedi szét és rakja össze az ember, nincs megoldás. Ráfolyik a hajtóműolaj a ferodolra, ami emiatt elcsúszik, és ha eleget próbálgatod betekerni, kis szerencsével az olaj rá is sül, utána meg tapadni fog! Megfelelő üzemeléshez egyik állapot sem szerencsés... Na de, nem akartam én ennyire technikai részletekbe menni, ugorjunk.

A problémás rész a jobb oldali, kuplungokkal teli borzadály, és a Jikov gyártmányú karburátor

2020-at írunk. Februárban hazaköltözök Budapestről, ahová nem vittem magammal a Babit. Bele sem akarok gondolni, hogy a jobb napokon 40 km/h-s végsebességével meddig maradtam volna életben. Így jó 8 éve nem került bele sok méter, valamikor kapott egy Dellorto karburátort, ami jelentősen növelte a megbízhatóságot, és egyszer a váltót is teljesen rendbe tettem. Végre pakolhatom bele újra a kilométereket, otthonról dolgozok (köszi, COVID!). Itt az autó, de városon belül minek? A kollégákkal az óránkénti passzív dohányzás, a munkahelyi csocsó, a délutáni kisboltba leugrás helyett most pótcselekvésként eljárok Babettázni. Napi többször felállok a géptől, és a közeli erdők egyikébe elmegyek, teszek egy kört, aztán vissza a gép elé. Talán így maradtam a karantén alatt épelméjű. A stabilabb, és kicsivel magasabb végsebesség reményében rendeltem egy rezót. Rohadt jó hangja lett, jobban néz ki, és érezhetően jobban megy, no a 60-at a kilométer óra továbbra is csak leírva látta.

Kezd mindenki megőrülni a karanténban, sikerült is egy barátomat rávenni, hogy szerezzen be egy példányt. Régóta nézegetem az eladó darabokat, és ez megütötte a szemem. Megkezdett felújítás, már lefestve, blokk elvileg már egyszer széthúzva, de újra darabokban, viszont a fékek, lámpák, egyéb elemek már a helyükön. El is mentünk, és büszkén tértünk haza 3 ládányi Babettával. Ez volt az első projekt.

Bíztató látványt nyújtott a portéka. A tyúkól mellől hordtuk ki talicskával az alkatrészeket.

A vadászzöld Babetta

Ha hiszünk az eladónak, ez a motor már egyszer egyben volt, csak nem sikerült végül működésre bírni. Vagy talán sikerült, de nem volt üzembiztos? Pontosan sajnos én sem emlékszem, mit mondott wannabe-restaurátorunk, de nem is fontos. A lényeg, hogy nem sikerült napi járóssá tenni, a srác fel akarta már gyújtani nemegyszer (ezt mi puszta szimpatizálásból meg is tesszük helyette később). Éppen ezért alkudni sem volt nehéz, 30 ezer magyar forintért sikerült megkaparintani ezt a példányt. Tudom, most jön az „én anno ennyiért 2 Simsont vettem” és „ennyiért már rendes motort lehet venni”, de az igazság az, hogy egy ilyen állapotú Babetta akkor már 50-60 ezer forint között mozgott.

A két járgány egy képen

Tehát akkor próbáljuk meg a lehetetlent, a nem beindítható motort beindítani. (Majdnem) teljes motorgenerál mellett döntöttünk. Csapágyak, szimmeringek mind cserére kerülnek, a hengerrel és a dugattyúval egyelőre nem törődünk; szemre és érzésre jól mutat, plusz ezeket lehet szervizelni a blokk összerakása után is. Szép, tiszta melónak ígérkezett. Először is széthúzzuk a blokkot, lecsupaszítjuk és elpucolunk mindent. Majd... na várjunk csak, ez nem lehet ennyire egyszerű! Egy 30 éves kismotornál? Amit ki tudja hányan, hányszor szereltek az adott falu legkoszosabb udvarában, tyúkszarban, hozzáértés és rendes szerszám nélkül? Ezekre a motorokra egy petákot nem költöttek sosem, mindig azzal javították, ami éppen otthon megtalálható volt a szín alatt. Ez itt sem volt másképp, csak előttünk a felújítás sziszifuszi részét a vázzal és egyéb elemekkel már elvégezték helyettünk.

Gyorsan rájöttünk, hogy eladónk nem húzta szét a blokkot, mivel egy-két csavar annyira el volt nyalva, hogy a jó öreg sarokcsiszolót kellett segítségül hívnunk a siker érdekében. Az eredetileg húsz percnek szánt meló egy egész délutánt vett igénybe. Természetesen a zégerfogóim is most tűntek el, így folytattuk a tradíciót, miszerint Babettát nem arra alkalmas szerszámmal szerelünk. Az újdonsült Babetta-tulaj sötétedésre már gondolkozott azon, vajon elég lehet-e a háznál található benzin mennyisége ahhoz, hogy véget vessen szenvedésének most és mindörökre, harmincezer forint ide vagy oda. Mégis, a nap végén a lepucolt, darabjaiban lévő blokk látványa bizakodó mosolyt csal az arcunkra. Jó úton haladunk.

A képen a széthúzott blokk, lehető legkisebb darabjaira szedve és gyönyörűre pucolva. Az 5 liter rosé is fontos szerepet játszott a precíz munkában.

Az összeszerelés a hatósági karantén negyedik hétvégéjére esett. Négy hosszú hete mindenki többnyire a szobájában gubbasztott, embert csak tévében látott. A baráti társaságban a srácok bármire képesek lettek volna egy személyes találkozó reményében. Így alakult, hogy a reggeltől estig tartó munkára 5 pár kéz esett. Az előre betervezett összeszerelésen túl a karburátort is volt időnk kipucolni és a helyére rakni. Sötétedés után még eredménytelenül szöszmötöltünk a gyújtással is, de be kellett lássuk, fáradtak vagyunk és már kicsit spiccesek.

Rengeteg minden történt aznap, a gyári robbantott ábra hitelességének megkérdőjelezésétől elkezdve, a magyar nyelvben található megannyi szitokszó folytonos ismétlésén keresztül, a blokk helyére szereléséig. Minden megpróbáltatás ellenére, sikerrel zártuk a napot, kezd formát ölteni a gép. Elégedetten feküdtünk le aludni.

Minden a helyén, a gyújtás és karburátor beállítás a soros

A sárga Babetta

Valahogy úgy van az ilyen nagy volumenű szerelésekkel az ember, mint egy jó borozással, aznap nagyon megy, másnap pedig megfogadja, hogy soha többet nem csinál ilyet. Mi is így voltunk a vadászzöld Babettával. Jó pár napja, hogy összeraktuk, de most próbálok rá sem nézni, ha éppen a teraszon van dolgom. Gyújtást és karburátort állítani pepecs munka, plusz semmi kedvem verejtékezve tekerni, órákon keresztül próbálgatni, beindul-e. Ha magamra erőltetném, akkor csak elvenném az egésznek ízét. Majd megjön a kedvem.

Csörög a telefon. „Figyelj, tudok egy eladó egysebességes Babettát 15 ezer forintért, érdekel?” gondolkodás nélkül válaszoltam, „Mikor lehet menni érte?”. Még aznap autóba ültem és hazahoztam.

Megvan a gyári kulcs, gyári kis szerszámos táska, helyén a gyári kerékpumpa. Itt-ott rozsdás, itt-ott kopott, de egy 87-es motornál ezt már patinának hívom, mintsem hibának. Kipróbáljuk, van alapjárat, gázadásra fullad. Jó ismerősöm az eladó, mondja, hogy évek óta nem ment, de ezzel a kis vacakkal még a Balatont is körbekerregte egyszer, tudott ötvenet is (ez utóbbira nem találtam bizonyítékot, bár kilométeróra híján csak érzésre lehetett megállapítani). Kezet fogtunk, délutánra már lemosva állt az udvarban, a kettő másik mellett.

Általánosságban megvolt minden alkatrésze, aranyos kis gép volt

Természetesen miután hozzám került, az alapjárat is elment. Karburátor tisztítás, beállítás, tekerjük, tekerjük, izzadunk, lihegünk, semmi. Fene a Babettákba, de hát nem lennénk faszagyerekek, ha nem tudnánk megcsinálni, hát már egyszer pöfögött! Levegőt kap, üzemanyagot kap, akkor a gyújtással lesz a gond. Hál istennek a vadászzöldhöz járt még legalább egy Babettányi alkatrész, gyújtás elektronikából volt három darab. Gyorsan ki is cseréltük, és láss csodát! Megy a sárga!

Első köröm a közeli benzinkútra vezetett, ahol felfújtam a kerekeket 2,3 bárra. Ettől a nyomástól a 33 éves gumik úgy gondolták, hogy eleget szolgáltak életükben, elköszönnek a jó magyar utaktól mindörökre. No sebaj, hazatolom. Valamiért szorul a kerék, befog a fék talán, irtó nehéz tolni. Erre is találok megoldást, elindítom, kis gázzal hazaröfögök, miközben tolom magam mellett. Ha egy tűzpiros Ferrariban ültem volna, akkor sem szegeződött volna rám annyi tekintet, mint ezen a hazaúton. Az emberek nem tudták, most szúnyogírtás van, vagy a pápát választom. Azóta sem fejtettem meg, pontosan miért füstölt ennyire a sárga Babi, bár mivel nem pucoltuk ki a tankot, én a tank aljára száradt Arol 2T olajra tudok egyedül gondolni. Használat közben enyhült a jelenség, de sosem múlt el teljesen, pedig ugyanúgy kevertem bele az üzemanyagot, mint a többibe.

Ez ebben a művészet, megtanulni nevetni az ilyeneken

Az esküvő

A vadászzöld életre kelt, de hatalmas megpróbáltatások révén. Hetekig szereltük, valami mindig rossz volt. Hol a karburátorral volt gond, hol a gyújtással, hol már elindult, de a próbakörön meghalt a váltó. Ahogy azt az elején leírtam, sikerült felgyújtani is, bár az akkori lélekállapotunk ellenére sem szándékosan. Az úgy volt, hogy karburátor takarítás után benzin folyt a blokkra, majd elkezdtük a gyújtást állítgatni. Sajnos személyesen nem láttam az eseménysorozatot, ami a Babetta lángokba borulásáig vezetett, de a jelenlévők elmondása alapján, pár másodpercig elgondolkodtak, megállítsák-e a lángokat, vagy végignézzék, mi fog ebből kisülni(!). A lángoknak köszönhetően kapott új kábeleket az elektromos rendszer, és a pár métert futott üzemanyagcső és szűrő is le lett cserélve. Megy a vadászzöld is!

Alakul a géppark. A pirosat ingyen kaptam alkatrésznek egy barátomtól, nem írok róla külön, de sokszor jól jött a plusz alkatrész

Tehát van három működő Babetta, és van hozzá három szép legényem is, hogy vezesse. Közeleg az esküvőm, és én (naivan) úgy gondoltam, hogy mind a három Babetta meg tud majd jelenni az eseményen, felvezető járműként, mint ahogy a rendőrmotorok mennek államfők előtt. Végül egyedül a bordó Babi tette tiszteletét, mivel: a sárga nem indult egyáltalán, ismeretlen okokból (később egy karburátor pucolás és újra beállítás segített rajta), a vadászzöld pedig váltóproblémás volt. Ugye már említettem a szívemhez oly’ közel álló automata kétsebességes váltót. Bár a második sebesség kapcsolásáért és egyben az indításért felelős kuplungból kettő is járt hozzá, egyik sem működött.

Az esküvő előtt egy héttel már nem idegeskedik ilyenen az ember, B-tervet kellett keressek. Hát akkor, ha nem is három, de kettő legalább kellene, és egy barátom pont nemrég büszkélkedett új szerzeményével, egy párszáz kilométert futott, tökéletes állapotban lévő Babival. Szívesen kölcsönadja a nagy napra. Remek, akkor van két működő felvezető jármű, indulhat a ceremónia, ugye? Szerintem már te is sejted, hogy a csehszlovák technika nem hagyta, hogy ennyire könnyű legyen ez az egész. A bordó váltója elkezdett rosszalkodni, valamiért megszorult, alapjáraton lefulladt. Végül tudta teljesíteni a távot, csak minden piroslámpa után be kellett tekerni az 50 fokos nyári melegben, a gépet üzemelő barátom legnagyobb örömére.

Az esküvői járgány sem egy Zsiguli lett volna, a 100 éves Citroen szintén aznap döntött úgy, hogy nem indul. A képen továbbá látható, hogy a bordó Babi már elszenvedett alattam pár esést, a kormány és az első villa elég beszédes.

Ezután úgy döntöttem, hogy erre az évre nem veszem többet elő őket. „Ott rohad meg, ahol van.” A szezonnak véget vetettem augusztus közepén.

"Épp most estetek áldozatul a pompomlány-effektusnak. A pompomlány-effektus az, amikor bizonyos lányok dögösnek tűnnek, de csak csoportban. Pont mint a pompomlányok. De nézd meg őket egyenként! Szánhúzó kutyák."

Szezonnyitó generál

Veled már volt olyan, hogy egy régi ismerőssel összefutsz az utcán, elbeszélgettek, mintha csak tegnap találkoztatok volna utoljára, de a fejed hátuljában ott van, hogy ti nem voltatok olyan jóban, csak már nem tudod, miért nem? Szerintem velem ez történik minden egyes szezon kezdetekor a Babettával.  Ahogy az átlaghőmérséklet eléri a 15 fokot, ugyanolyan lelkesedéssel ugrok fel rá, mint életemben először. Ez történt volna most is, 2021 márciusában, mert már el is felejtettem a sok szerelést, amiből még több is volt, mint amit leírtam. Többek között azt is elfelejtettem, hogy nincsen alapjárata a bordónak. Karburátort kipucolom, ránézek a váltóra... Semmi rendellenesség, de valami nem oké. Úgyis ki akartam venni pár nap szabit, akkor már ránézek a gépre alaposabban. A 2020-as szezon nem kímélte a gépet, megérdemel egy kis törődést.

Felkeltem reggel, a kávémat már a Babetta mellet a műhelyben fogyasztottam. Szépen mindenen végigmegyek. Új benzincső, benzinszűrő. Benzincsapot leveszem, kitisztítom. Karburátor szintén alaposan kipucolva. Közben letörik a gyújtáselosztó a helyéről, semmi gond, megragasztom epoxyval. Tavaly az esküvő után még két héttel akartam menni vele egy kört, akkor a lánc is elszakadt. Ezt is javítom. Délután 4 órára menetkész volt a szörnyeteg. Első próbakör, továbbra sincsen alapjárat. Elment egy egész nap, és a legfőbb problémát nem sikerült orvosolni. Felidegesítem magamat, és hét órára az asztalon hever a blokk, holnap motorgenerál. A teljes folyamatot nem nagyon részletezném, talán majd egy külön posztban bemutatom, mert majdnemhogy minden lépésről csináltam képet.

A második reggelen szintén a motor mellett ittam már a kávémat. A gyújtást és a karburátort már leszereltem előző nap. Szépen le kell csupaszítanom, levennem a hengerfejet, hengert és végül szét kell húzzam a blokkot.

A csapágyakat és szimmeringeket megvettem már, ma addig el akarok jutni, hogy ezek a helyükön legyenek. A gördülékenyebb szerelés érdekében a csapágyak bent pihentek a mélyhűtőben, a helyüket pedig hőlégfúvóval melegítettem. Ennek ellenére nem volt egyszerű, sikerült is rábasszak a kalapáccsal a hüvelykujjamra. Azonban elégedett voltam az aznapi munkámmal, délután hat órára a helyén volt minden. Holnap összerakom, addig is beteszem a főtengelyt a mélyhűtőbe.

Csapágyak bezsírozva, minden gyönyörű tiszta. Egyszerűségében szép ez a kis szerkezet.

Másnap délben már a váltóolajat töltöttem a blokkba, és ebéd után már minden menetkész volt. Két és fél napnyi szerelés, most jön a megváltás, ha elindul, meg sem állok a szomszéd településig! Nincsen alapjárat… Leszálltam a motorról, amivel még így is tudtam menni egy kört, majd leparkoltam. „Ott rohad meg, ahol van.”

Nincs türelmem hozzá, elfogyott

Az olajzöld Babetta

Szóval akkor szedjük is össze, van a bordó, sárga és a vadászzöld. Ezek közül a bordó nem megy, és nem épp ez szerepel a praktikum mellett a szótárban. Az évek során lekerült róla a kitámasztó és a pedálok. Ezekre mind azért volt szükség, mert nagy kanyartempónál a földet súrolták, plusz annyira profin volt belőve rajta minden, hogy egy mozdulatból indult, nem kellett a pedál sem. Ezek a tuningok mindenképpen egy élvezetesebb géppé teszik, de nem tudok vele eljárkálni kényelmesen boltba, vagy kávézni. A sárga nem megy, bár éppenséggel üzemképes, de vagy nagyon kopott a motor vagy rossz fúvóka van a karburátorban, alig zötyög harminccal. A vadászzöld nem megy, nem is az enyém, és ez a rohadt kuplungja elcsúszik, így nem indítható. Tehát meg kellene csinálni a sárgát, hogy rendesen üze... Na várjunk csak, mi ez a Marketplace-en? Egy szép állapotú Babetta, alufelnivel, amilyet mindig is akartam? Egyértelműen áron alul kínálja, szerintem 30 ezer forinttal többért is lenne rá jelentkező napokon belül. A hülyének is megéri. Na uccu, itt van 40 kilométerre.

Végre egy Babetta, amit nem kellett szereljek! És milyen szép, modernebbnek is tűnik kicsit ezzel a színnel meg a felnivel. Apróbb esztétikai hibákat orvosoltam rajta, a felniről a fehér festék itt-ott lepattogzott, meg levettem róla ezt a kosarat. Alatta nem voltak meg a szerszámosnak a műanyag fedelei, de a vadászzöldhöz az is járt pluszba, úgyhogy most ez elég királyul néz ki, és MEGY IS! Haha, nem akarom ismételni magamat, de a csehszlovák technika megint csak közbelépett. Jó, igazából nem volt rajta üzemanyagszűrő, és eldugult a karburátor, ez nem Babetta specifikus probléma. Ezt elengedem, gyorsan megy ez már, semmiség, 30 perces munka volt. Minden rendben a motorral, ezzel járkálok mindenfelé a városban, pörög a kilométer-számláló. Egy hónap gondtalan használat után indítanám, elcsúszik az indító kuplung. Egészen eddig egy rúgásra beindult, most fel kell rá állnom, és tekernem, mint az őrült, hogy megforgassa a dugattyút a pedál. Na nem. Betelt a pohár, véget kell vessek szenvedéseimnek.

Elkezdek nézelődni Marketplace-en valami más iránt... 

A következő rész tartalmából

Hogy ne maradj le a soron következő kalandokról, kövess Facebook-on, illetve most már Instagram-on is (!), valamint csatlakozz a csoportunkba is!

Telepi veszedelem

Vannak olyan döntések, amelyeknél teljesen mindegy, hogy miként végződnek, megcsinálja az ember mert csak. Ez olyan, mint amikor előtted van egy 50 éves ütött-kopott japán kistestű jazzgitar, lötyögő hangerő-potival, karcos bundokkal és olyan érzéssel, hogy de nem kellene megvenni. Pedig látva az állapotát teljesen biztos lehetsz benne, hogy végtelen órákat töltöttek el a társaságában szalagos magnó mellett gubbasztva és szentségelve, hogy az oly jól csengő témában vajon mi is a következő akkord. Megszámlálhatatlan mennyiségű izzadság, energia és emlék kötődik hozzá, ami olyan patina, mely szürreális értéket tud adni bármikor is veszed a kezedbe. Tetszik, mint a kurvaélet, de pontosan tudod, hogy a nyak újrabundozása mekkora pénz, és azt is tudod, hogy ez így már nem az az igazi barn find, amit titkon reméltél. Valahogy így vagyok ma ezzel. Vágyni kell, rárepülni, aztán ha mégsem az, akkor sírva ott kell hagyni. Ha ezt tudtam volna, mikor a Corollamat vettem... Pfff baze akkor sem érdekelt volna, mert nem villogott a "ne vedd meg" lámpa.

Történt ugyanis, hogy a sokadik jófogás után éreztem, hogy sokáig nem lehet húzni. Van ilyenkor egy feszélyező érzés, igazából egyszerűen nem tudom megmagyarázni. Persze kell, és kész, nyilván, de azért az ember nem csak egy útszéli hülyegyerek hektónyi közérthetetlen közhellyel(khm alliterál... ezért elmentem a tükörbe nézni), ez nem az a simán kell. Ez az, amit meg is veszel.

Szóval valamelyik májusi szombat reggelen Veszprém egyik kertvárosában álltam egy kicsit feszengve. Izgultam na, de mindegy. Egy kicsit hamarabb értünk oda, mint az eladó, úgyhogy probléma nélkül lehetett szemlézni. Soha semmi sem olyan, mint a képeken. Tudtam én ezt, de azért egy kicsit szarul esett, hogy a vélt állapot tényleg az, ami. Nyilván nem az az árkategória, amiért igényeket is lehet venni. Feketének fekete volt, alufelninek alufelni kinézete volt, kisugárzása meg az a tipikus telepi, főleg a tömegoszlatóval a seggén. Közelebbről vizsgálva a nagyon jó nyári gumik szét voltak repedezve a sok naptól, keménységét már a Rockwell B is mérte. Tetőn a festék töredezett volt, rétegvastagság valahol a végtelen és a megszámlálhatatlan között még szemre is. Első lámpák úgy voltak kancsalok, mint én két nap tivornya után; a hátsók meg be voltak törve, mint minden rendes asszony lelke. Alulról még a féltengelyek is le voltak tüsszentve alvázvédővel, innentől kezdve a mardosó gyanakvás úgy fogant meg bennem, mint asszonyban a gyerek.

Mindegy, lényegtelen, ezek csak a történelem foltjai, igazi sebek, melyek nem ölnek meg, de nem is erősítenek. A második körbejárás után érkezett meg az eladó kolléga. Minden szép, minden jó, nem üt, nem ráz, korának (meg ha akartam volna, akkor még a Koránnak is) megfelelő, alacsony fogyasztással. Motor már meleg volt szerencsémre, így előkészítve a további szerencsétlenségeket. Pöccröff indult, alapjárat rendben (talán a tps-en meg egy csavaron kívül más nem is tud elromlani). Klattyanás, koppanás nélkül indult kitekert kormánynál, rángatás nélkül húzott, a telepi kidörgő meg rendesen tette a dolgát, úgy, ahogy azt előtte megálmodták teljesen feleslegesen. Mondom ezt minden indítás után vigyorral a pofámon. :D

Mondom én, hogy mindig összeérnek a szálak. A kormány kis sebességnél pont annyira szervós, amennyire nekem kell, nagy sebességnél viszont olyan legyes-hugyos, nem kifejezetten közvetlen velem. Monnyuk nem is autópályázni vettem. Ott szigorú 90, el is ketyeg 6 littyóból. Szóval a kormánynál a porvédő már csak surrogásra volt képes, az eladó szerint ez sportkormány. Szerintem is, csak a hangja nem. Mindegy, lendüljünk túl, nem lesz nagy baj kicserélni. Főleg, hogy hely híján nem is én fogok vele baszakodni. Egyébként tényleg egyben volt a kocsi, semmi kirívóan gané tákolás nem volt rajta. Majd mesélek egy másik anekdotát a kétségbeeső vásárlással kapcsolatban, de még friss a seb. Pont abban az állapotban vagyok, amikor tökön rúgod magad és a fájdalom most ér fel.

Azt tudtam, hogy az orra kapott egy kicsit, a teteje volt kérdéses, mert az egész meg volt töredezve, viszont csak az A-oszlopon volt kétoldalt egy kis toldat. Tippre ez vagy ilyen gyárilag, vagy kaphatott a teteje is, de a B- és C-oszlop rendben van, szóval valami enyhe lehetett. Vagy már csak a motor és az alvázszám egyezik, a többi nem. Sok a lehetséges válasz, még szerencse, hogy nem családi vágen, annál már érdekelnének a túlélési esélyek. A sztori szerint 8 évet állt a telepi parkolóban, tulajok Angilaliban, a nepper sógor meg akkor segít túladni rajta, fasznak fizetni rá a biztosítást. Előtte egy hónappal kapott műszakit, elmondások alapján az alvázvédő tüsszentés is akkortájt volt, úgyhogy azt nem lehet mondani, hogy nem volt valamennyi jószándék az eladásban.

Kicsit hezitáltam, de 30k-t engedtek az árból, azzal a címszóval, hogy jó, de akkor az eredetet én állom (mondjuk ez korrekt, ha már pusztán sarcról beszélünk, nem az én problémám, ha lopott). Úgyhogy aludtam rá egy napot. Alapvetően semmi probléma nem volt a kocsival, leszámítva h '93-as és '96-ban hozták be, viszont KAM a rendszám EU jelzés nélkül, ami azért nem nagyon hagyott nyugodni. Innen látszik, hogy egyébként mennyire követtem a Toyota rallis aranykorát. Rákérdeztem az eladónál, hogy wtf, azt mondta, hogy fingja nincs, utánakérdez. Kis időre rá hív, hogy megvan a megfejtés, az első magyar tulaja egy almádi rallis kolléga volt, ő adta rá a speckó rendszámot. Azt hiszem ez pont az a pillanat volt, ami megerősített a vételben, biztos nem tréning autó volt. :D

Másnap kézbecsap, lóvé elillan, nekem meg olyan érzésem volt, hú bazzeg, minek vettem én meg. Ez szerintem teljesen normális, a következő 10 is ilyen lesz. Puding próbája az éves, hiába szép rajta a hab, ha a közepére érve elhányod magad. Persze az is lehet, hogy homlokegyenest más lesz az ízélmény, de ez mindig vétel után derül ki.

Az átírást potom pénzért elvégezte a kolléga, látszódott, hogy járatos a témában. Most nem mondom, hogy emiatt, de vétel után derült ki, hogy nem működik a tetőablak, a motor azért volt meleg, mert előtte kicsit rátöltöttek az akksira, ez meg olyan jófej volt, hogy apósom alatt a veszprémi emelkedőn elektron zárlatot mondott. Szóval volt vele kaland, vezérlés, kutyacsont és szűrők, valamint folyadék cserék után. Azóta viszont szép az élet, csak dicsekedni tudok. Én is boldog vagyok, rev is happy, már csak az apróságokat kellene megoldani. Kétszer bemondta az unalmast az új aksi, egyszer nálam, egyszer meg a sógoromnál. Azt tudom, hogy az első esetben én voltam a ludas, mikor raktam bele az újabb új aksit, kicsi szikra volt, szóval valami fogyasztó úgy maradt. Beülve a kocsiba, rögtön szép nagy beltéri fény fogadott, azóta minden beltéri világítás teljesen off. A másodikat nem tudom, hogy mi volt. Majd lett egy 3-ik kisebb elgyengülés, de többszöri használat után sem mértem ki szopóáramot, főgencsi meg szorgalmasan tölti az elektronokat. A régi, nem sokat használt szaroknak ez az igazi nagy baja.

Volt egy duda baja is, azt nem tudom, hogy ki követte el. Maga a párna egy kicsit szarul állt a kormányon, ha nyomta az ember, akkor feltűnően nem éreztél semmit, szóval no kontakt. Nem sok ilyen szerelésem volt, úgyhogy volt kis fejvakarás. Az a lényeg, hogy van egy rugó, ami rövidre zár a kormánnyal (ami a föld) a párnában lévő hajlított fémlap segítségével. Na ez a lap nem volt rendesen bepattintva a helyére, így volt egy kis távolság a lap és a rugó között, így nyomásra nem tudott zárni. szerintem valaki egyszer letépte valamilyen célból (pedig egy nagyon egyszerű klampni rögzíti a kormányhoz) és nem sok ideje volt elgondolkodni azon, hogy miként is kellene visszarakni. Igazából nem zavar, legalább ilyet is láttam.

Az autó jövőjével kapcsolatban két dolgot látok élesen: egy komplett szett új, nem túl drága nyári gumi és bal hátsó ív maszatolás, egyik parkolásnál valakinek sikerült meghúznia. Kösszépen.