Az autó, ami megölte* a RohadtKüszöböt!

*De legalábbis tetszhalottá tette. Lassan már egy éve nem jött hír Békáról, és ennek egy viszonylag egyszerű oka volt: nem történt vele az égvilágon semmi! 

Na jó, ez persze ebben a formában nem teljesen igaz. Nagyon is sok minden történt az elmúlt jó pár hónapban, a legnagyobb probléma inkább az, hogy ezek külön-külön nem voltak akkora horderejű események, hogy kitöltsenek egy egész cikket, és olyan távolságban is voltak egymástól, hogy mire egybe összegereblyéztem volna őket, a legtöbbet már el is felejtettem. Most azért mégis megpróbálkozom vele, de nagyon nehéz dolgom van az időrend pontos felállításával, tekintve, hogy nem maradt sok bizonyíték a kezemben, ami alapján felépíthetném az történések valós sorrendjét.

Legutóbb arról írtam, hogy kapott nyárigumit felnikkel, átment a műszakin kisebb, de helyszínen javítható problémák orvoslása után, majd pedig felélesztettük benne a klímát, hogy nyáron is használható lehessen. És … használtuk is onnantól kezdve, megjártuk Balatonfüredet, majd később Vonyarcvashegyet is, teljes mértékben probléma nélkül. A klíma hűt, gondolom annyira, amennyire kell neki: erősen fel kell tekerni ugyan, hogy élhető hideget varázsoljon az utastérben, és nem is hűl le egyszerre mindenem, igazából azon testrészeimet tartja fagypont alatt, amire közvetlenül ráfújja leheletét, a tér többi része csak enyhén langyosabb, mint eredetileg. Az egész kellemes hőmérsékletnek azonban ára van: az amúgy sem teljesen normális 8-8,5 literes fogyasztást képes 1-1,5 literrel megdobni.

A fogyasztás nemnormalitásáról Zsombi kollégám értesített, akinek szintén volt egy ugyanilyen motorral szerelt, ellenben ötajtós Corollája, és állítása szerint az övé eljárt 6,5 literből, pedig a karosszéria miatt az még valamivel nehezebb is. A túlfogyasztás okaként gyanúm több irányba is elvitt, amit a leginkább remélek, hogy valójában a kipufogórendszer okozza, egyrészt azért, mert a műszakin már jelezték, hogy a következő alkalomig ezt kéne rendbe tenni a következő műszaki vizsga biztos eléréséért, másrészt, mert ez lehet is az oka, harmadrészt pedig, hogy talán ez a lehető legolcsóbb kimenetelű probléma. Hogy mennyire fogok ráfeküdni, az még más kérdés, mert a rozsdásodás kérdéskört is elengedtem egyelőre, illetve van más fennforgás is, ami miatt átállítottam agyban Béka helyét a közel s távoli jövőben.

Tavaly nyáron még volt egy körünk vele Tokajban is, ahol a saját hülyeségem miatt produkált egy jó kis ijesztegetést. Mivel Bandibá a parkolóban próbálta meghekkelni a PB-palackos bográcsot, gondoltam, kicsit hátrébb állok a kocsival, nehogy egy rosszabbul sikerült vigéckedés után megpörköljék az amúgy sem teljesen konzisztens lakkréteget a motorháztetőn. Ez az arrébb állás nagyjából három másodpercig tartott: gyújtást ráadtam, hátráltam két-három métert, majd gyújtás le, és helló. Másnap aztán, amikor el akartam indulni, az autó nagy nehezen köszörült párat, majd lefulladt. Az újabb próbálkozás után pedig óriási füstfelhőt köhhentett ki magából, és egy kicsit tartanom is kellett a gázt, mire kezdte összeszedni magát az alapjárat. Végül arra következtettem, hogy a tegnapi rövid indításnál valószínűleg leheletnyit több naftát fecskendezett be, és a hamar történő leállításnál ez a felesleges mennyiség szépen lemosta a hengerfalról az olajréteget. Másnap aztán ezt a túldúsított cuccot alig akarta begyújtani a motor, és amikor addig mondtam neki, hogy csinálja mégis, elégette a bent lévő olajat, dús füstfelhő kíséretében. Onnantól kezdve aztán minden úgy működött, ahogy kellett neki, én meg megtanultam a leckét, és azóta akármilyen aprót is kell arrébb állnom, azért járatom egy kicsit a motort, hogy ne legyen gond.

Azt hiszem, hogy ősznek tájékán elvittem a kis Rollát a szervizbe, mivel megint előjött az ékszíj lelazulása okozta csattogó hang a motortérből. Ezzel a lendülettel gondoltam rákérdezek arra a kis anomáliára is, mi oka lehet, hogy egyre hangosabb zörgő hangok jönnek a motortérből, többnyire nagy fordulatról történő gázelvétel után. A verdikt: valamiféle szelep-probléma lehet, le kéne venni a szelepfedelet, lehet, hogy a hengerfejet is, és felszabályozni a felületüket, illetve síkra köszörülni őket. Szereléssel és munkadíjjal együtt ez egy 3-400ezer forintos mutatvány, amit ők nem biztos, hogy ajánlanak, tekintve, hogy az autó árával egyenértékű lenne a műtét. Engem is levert kicsit a víz a számok hallatán, végül rákérdeztem, hogy enélkül mennyit bír ki még az autó, és azt mondták, hogy még bőven túl fog élni néhány évet. Én is számolgattam: mivel évente nem mentem 10000 kilométert vele, ha most még kibír ezzel csak 20-30ezret is, az még 2-3 év szolgálat. Ennyi ideig még autó nem volt nálam, így hát lehet, hogy ha ennek a műtétnek az árát a következő autóba spórolom, jobban fogok járni. Úgyhogy egyelőre letettem a beavatkozásról, és elfogadom, hogy valószínűleg ezért eszik meg a Rolla két liter olajat ötezer kilométerenként.

Úgyhogy kicsi Békám így került át fejben egy másik polcra: amíg megkapja a műszakit nagyobb ráfordítások nélkül, addig megmarad, amint viszont vészesen sokba kezdene kerülni, mennie kell majd. Lehet, hogy ez a hozzáállás neki sem tetszett, ugyanis télen megtörtént az elképzelhetetlen: felvillant benne a checkengine lámpa!

Enyhítő körülményeknek rónám fel, hogy akkortájt már három hete nem mentem vele semennyit, így már annak is örültem, hogy a korábbi autóimmal ellentétben hajlandó volt beindulni, még ha erőteljesen nyüszített is mindene. Éppen börzéről indultam visszafelé a farkasordító hidegben (azt hiszem, azidőtájt pont mínusz fokok lengedeztek), amikor is a lámpánál állva mintha a szemem sarkából láttam volna, hogy az egyik égő a műszerfalon kivillant. Pont oda akartam kapni a tekintetem, de közben zöldet kaptam, így már adtam is a gázt, amitől a kis égő ki is aludt, és soha többet nem villant fel újra, de azalatt a röpke idő alatt is bele tudott égni a retinámba a motor alakú piktogram.

Hogy mi okból tette ezt velem, nem tudom, mindenesetre azóta sem történt meg ez még egyszer, és én értettem is a célzást. Illetve mégsem egészen, mert például tavaly november után idén márciusban mostam le a kocsit megint, és csak azért, mert egy szaharai homokkal teli eső verte el rendesen a gépet. De az a kosz is három hetet állt rajta, szóval nem mondanám, hogy a legjobb gazdája vagyok Békának. Pedig szavam nem lehet, mert ő azóta is a legjobb lovam.

Tavaly ősz óta körülbelül csak üzemanyagra és pályamatricára költöttem, illetve most tavasz elején csak elvittem a szervízbe ismét, mivel kerek egy éve volt már nálam a kocsi. Úgy voltam vele, hogy a sok nyaralás, amire gond nélkül elvitt, a sok segítség, amit kaptam tőle, és fogok remélhetőleg ezután is, valamiképpen viszonzandó. Így, meg mivel már amúgy is ért a dolog, elvittem olajcserére, meg kicseréltettem az összes létező szűrőt is benne, ennyi jár neki. 

Innentől kezdve pedig spórolok a kipufogó felújítására, mert ha ezzel nyerhetek pár litert száz kilométereként, az egyre jobban fog esni, tekintve, hogy lassan megint 700 forint lesz a literenkénti ár. Nem sírom én már vissza a Cinquecentot, se a 340-est: Békával lehoztunk azóta egy költözést, rendesen megbuggyantottuk minden körben, belehajtottunk párszáz kilométert csak ikeázások miatt, és tűrt mindent szótlanul. A klímát lassan megint át kell majd nézetni és legalább kipucoltatni, és bízok benne, hogy onnantól ezt a nyarat is hibátlanul lehozza. Kelleni is fog, mert hosszabb túrákat is leszerveztünk neki. Én keresztbe tett ujjakkal fohászkodom, hogy segíteni fog, és hogy nem húzódik meg semmi olyan ok a háttérben, a vasak alatt, ami ezt meghiúsítaná. Az egyetlen ambivalens érzés, amit kivált ez az autó, hogy nincs miről írni, és így eléggé megritkultak a posztok ezen a felületen. De ha lassan felpörgök én is, és a többiek is, újra jelennek majd meg szép számban írások. 

Én reményteljesen nézek a jövőbe, és remélem, hogy ti is támogattok majd minket ebben! Ehhez kövess Facebook-on, Instagram-on is, valamint csatlakozz a csoportunkba is!

Béka vizsgázik, Martin rozsdázik

Ámbár a Corolla már a harmadik (!) autóm, műszaki vizsgára őt viszem először. Hiába, minden kapcsolatban lehet Nagy Elsőket találni.

Az utóbbi hónapokban jelentősen lelassultak az események Békát érintően. Valahol ott tettük le azt a bizonyos fonalat, hogy hiányzik még egy nyári gumi róla, és mivel ezen évszak be is köszönt lassan, kopogtat a műszaki vizsga lejáratának időpontja, intézkedni kell. Izgalmas dolog ez számomra is, a Corolla ugyanis már a harmadik autóm (az összes másikat is végig követhettétek ezeken a hasábokon), de ő lesz az első, akit speciel nekem kell műszakira is vinnem. A Volvót is friss papírokkal vettem anno, a Fiaton is másfél évnyi volt még, amikor a kezeim közé került, ennek a lelkemet mérgező ezüst nyílméregbékának azonban nagyjából egy fél éve volt hátra az adásvételi aláírásának időpontjában. 

Úgy gondoltam azonban, hogy mivel maga a vizsga gyakorlatilag így május közepén megesik már, ildomos lenne kulturált módon nem téli gumiban odaállítani. A helyzetet ugyan árnyalta, hogy ebben az időszakban kicsit megborult az időjárás: a kora tavaszt hirtelen nyár váltotta, aztán egy hét múlva átugrotta az őszt és megint télbe fordult, majd egy kicsit tavaszba, ezt követően pedig vissza az esős őszi takonyba. Nincs az a tarott-kártya, amivel megjósolható lett volna, hogy a jövő héten hó fog esni, vagy harminc fok lesz árnyékban, így kissé elbizonytalanodtam, hogy lecseréljem-e a nyárhoz vezető célegyenesre kanyarodva a téli gumikat, vagy reszkírozzak, hátha a vizsga időpontjában még hólánc is szükséges lesz. Ezt azonban Dömötör kolléga hamar eldöntötte helyettem, ugyanis az egyik nap (miután hetekig panaszkodtam, hogy nem találok értelmes felniszettet sehol sem a gömbölyded japán kétéltűm alá) elküldött egy facebook marketplace linket.

Ha gyorsan bele akarok menni az előzményekbe: az új nyári gumihoz bizony felnit is akartam venni, hogy ne az egy szett acélfelnin kelljen fél évente fel-le szereltetni az abroncsokat. Kényelmesebbnek tűnik két külön garnitúrával dolgozni, így talán legközelebb már megspórolhatom a szerelési pénzt, és elvégezhetem magamnak a cserét is kellemesen (haha). A probléma ott kezdődött, hogy nem igazán találtam méretben megfelelő felnit Pest vonzáskörzetében. Igaz, elég bizonytalan is voltam, ugyanis a gyári ET-számtól nem tudtam, hogy mennyire térhetek el befelé. A japánok ugyanis ET38-as 15 collosokkal szerelték ezt a masinát, ami azt jelenti, hogy a felni középvonalától 38 mm-el kintebb esik a felfekvési felület síkja. Azonban egy másik mérőszám is bekavar az egyenletbe, az pedig a felni szélessége, ami gyárilag 6 coll. A kérdés tehát az volt, hogy a kerék belső felülete mennyire van közel a bent futó alkatrészekhez, mennyit lehet ezzel játszani. Hiszen egy ET38-as, de 7J széles (7 coll széles) felni belső pereme már fél collal közelebb kerül a lengőkarokhoz, lengéscsillapítókhoz, mint az eredeti Corolla görgők. Ez metrikusba átváltva nagyjából 13 mm-et jelent, barátok között mondjuk egy ujjnyi vastagságot. Valahogy azonban sehonnan nem akart kiderülni igazán, hogy van-e ennyi plusz hely az alkatrészek között, vagy sem. A másik meg, hogy nem akartam Pesten kívülre menni felniért, mert ha ott derül ki, hogy valami nem stimmel, akkor tényleg potyára mentem egy csomót. Harmadrészt meg nem akartam sokat költeni. :D

Nos, ez a sokat-költeni-nem-akarás egy hónap után már kezdett oda kanyarodni, hogy így is, úgy is muszáj leszek, hiszen egy szett felnit nem úszok meg mondjuk 50-60ezer forint alatt, és még akkor arra jön az új gumi, aminek még a legjobb esetben is nagyjából egy húszas darabja, és ezeket még egymásra is kell rakni, majd utána az autóra is rá. Ha pedig ezeket összeadjuk, végülis elkezdhetek drágább felniket nézni, ha adnak hozzá használt gumit is, mert árban ott leszünk valahol. Sokáig lamentáltam emiatt egy szett nagyon szép Japan Racing sokküllős fekete felnin, amit ráadásul egyéves Toyo Proxess kaucsukkal volt szerelve. Addig lamentáltam azonban a 160ezres áron, míg végül elvitték előlem. Nem sokkal ezután azonban befutott Döme üzenete.

Az ár stimmel, a felni szélesebb mint szeretném, de Pesten van, szóval nem dobok el sok időt, ha megnézem, és nem jó. Gyors üzenetváltás, két nap múlva el tudok menni megnézni, fel is próbáljuk. Le is mentem pénteken, alápróbáltuk, végülis elfért, a gumik jók, nagyon is, nem alkudtam, bepakoltam a cuccot. Igaz, két felnit görgőzni kell, úgyhogy leugrottam a régi irodánk melletti gumishoz, ott meg is nézték a felniket, kigörgőzték, vettem hozzá helyben központosító gyűrűket és alufelni csavarokat is, végül 85ezerben megállt az egész, és van egy második szett felnim, meg szinte vadiúj nyári Continental gumim. Egészen örültem magamnak.

Innentől kezdve csak egy gondolat ficánkolt bennem: hogy ez nem gyári felniszélesség, szóval nem tudhatom, mennyire köthetnek bele műszakin. Persze ez csak az átlagos rémlátás részemről, viszont van még ezen kívül is egy dolog, amit meg kell oldanom: a látható rozsdásodások eltüntetése. 

Túl sok probléma nincs, az egyetlen kicsit vészesebb pont ugye a jobb hátsó kerékjárati íven lévő apró tízforintosnyi pörsenés, amit az előző tulaj végül lepemzlizett valami ezüstös festékkel, de úgy gondoltam, ha már a többi felületi rozsdát is lekezelgetem, csak ránézek már arra is. Berendeltem egy flakon Korant rozsdaátalakítót, a biztonság kedvéért kiegészítettem egy ezüst Hammerite-tal, aztán az egyik hétvégén egy kevés smirglivel, egy ecsettel és némi maszkolásra szánt újságpapírral le is vetődtem a parkolóba kicsit parádézni. Természetesen délben jutott ez eszemben, harmincöt fokban, bár mentségemre szóljon, ez volt az utolsó hétvége a műszaki vizsga előtt, ráadásul előző nap még 20 fok volt és egész nap szakadt az eső. Főleg ez utóbbi körülmény az, ami nem nevezhető ideálisnak a művészi hajlamok kiéléséhez, szóval most vagy soha alapon vonultam le teljes harci díszben.

Rá kellett jönnöm azonban, hogy bár a felületi rozsdák frankón lekezelhetőek a felszerelésemmel, valahogy az íven lévő apró pukli környéke már Korant sem. Valószínűleg ezt a részt már csak a korábban felvitt ezüst festék tartotta össze, hiszen amint hozzáértem a smirglivel, át is nyomtam az ujjamat a fémen. Illetve, annak helyén. A lyukat pedig már sokkal nehezebb eltüntetni, mint némi barna foltot, lássuk be. A többi részt azért tisztességesen lekezeltem, majd másnap úgy-ahogy le is tüsszentettem ezüst festékkel, és igazából igyekeztem a lyuk környékét is kifújni ahogy bírtam, de hogy ez műszakin át tud-e így menni, abban nem voltam biztos...

Végül azonban, ahogy az lenni szokott, amikor valamire rettenetesen ráparázok, semmi gond nem történt. Az autót áttolták a műszaki vizsgán, bár hátul ki kellett cserélni egy stabpálca szilenteket, ami ráadásul a kopogást is okozhatta, amit korábban is hallottam, talán említettem is már. Így egy füst alatt ez is megoldódhatott, úgyhogy végül 54ezer forinttal rövidebben, de friss stabilizátorokkal és friss műszakival hagyhattam el az objektumot. Igaz, az autószerelő kolléga úgy engedett el, hogy a kipufogó legyen a következő nagyobb beruházásom, mert az egész rendszer kissé kehes már. Ez is feltűnt korábban, ugyanis hiába cserélték ki a tömítést legutóbb, az csak pár hétig volt halkabb, azóta viszont megint ugyanolyan hangosan fúj ki valahol az első öt percben indítás után, mint eddig. 

Eztán a következő utam egy újabb szerelőhöz vezetett, Patónál ugyanis rá akartam nézni a kormány recsegésére, illetve, ha már ott voltam, a kuplungpedál recsegésére is. Végül az előbbi problémát némi WD40-ezés meg is szüntette, mert csak egy tömítés száradt ki kissé, az utóbbit pedig a kuplung-munkahenger rakoncátlankodása okozza, amit végül nem cseréltünk ki. Abban maradtunk, hogy ha majd égető lesz, akkor a kipufogó javításával egy füst alatt oldjuk meg. De az még odébb lesz, előbb ugyanis karosszérialakatost kellene találni a kis lyuk befoltozásához, hogy ne súlyosodjon el a probléma.

Utolsó nyárfelkészítő lépésként pedig elvittem átnézetni az autó klímáját, hiszen egész télen nem járattam, kicsit aggódtam, hogy ha most elkezdeném vaktában használni, esetleg ártok a rendszernek. Azonban itt sem történt semmi kirívó: kicserélték a gázt és az olajat, de nem igazán eresztett a rendszer, aztán pedig az egész belteret ózongenerátorral kifertőtlenítették. Úgyhogy van egy működő, használható, fertőtlenített klímám is, a nyári autózások most már hátha nem lesznek olyan szenvedősek, mint a kis Gócban voltak.

Szóval, úgy néz ki, kezdenek jóra fordulni az uborkaszezon előtt a dolgok, talán végre egy teljesen használható, kényelmes, hideg belterű autó tulajdonosává válok. De hogy tényleg így marad-e?Kövess Facebook-on, Instagram-on is, valamint csatlakozz a csoportunkba is, hogy megtudd!

Martin autót vesz S03E02: A legjobb autóm, ami valaha volt. Vagy a legrosszabb.

Legutóbb eljutottunk a vásárlásig, most pedig azt kéne tisztáznom, hogy sikerült-e az átírás, és mi történt azóta. Régóta kerülgettem már ennek a cikknek a megírását, holott sztori, az volna bőven.

Gondolom mindenki tűkön ült, hogy vajon akkor most mi történt a biznisz nyélbeütését követő napokban. Egy poént gyorsan lelövök: nem volt semmi gond az átírással. In fact, az egyik leggyorsabb autóátírásom volt valaha. Szombaton vásároltam az autót, hétfőn reggel már kezemben volt az eredetiségvizsga, és az azt követő napon délután már a XIII. kerületi okmányirodában vártam, hogy mindent a nevemre írjanak. Előtte lévő nap telefonon egyeztettem a kormányablakban egy hölggyel, aki megnyugtatott, hogy ha a passziváltatott törzskönyv gyakori ilyen esetben, de ha minden egyezik, ezzel semmi problémám nem lesz. Nem is lett, sőt, olyan gyorsan ment az adminisztráció, hogy alig egy héttel a látogatásom után már meg is érkezett postán az új törzskönyv, benne a nevemmel. Egy szavam nem lehet, ilyen rapid még sosem volt a papírozás.

Kezdeti aggodalmaimat ez nagyrészt sikeresen lehűtötte, egészen addig, amíg újra fel nem lángoltak. A vásárlás utáni másnap ugyanis leugrottam délután megnézni még egyszer, hogy jobban körbenézzem az autót, kitakarítsam, körbefotózzam, körbenyálazzam. A motortérben azonban nem várt dolog fogadott. Több helyen is észrevettem olajfoltokat. Pedig olyan jól indult! Esküszöm, amikor Pécsen nézegettük Balázzsal, sehol nem láttunk semmit, erre hazahozom, és már minden tiszta retek? Apró tócsákat találtam a kocsi alatt, és egy-két helyen még nem várt foltokat. Remélhetőleg nem a világ vége, de eléggé bosszantó mégiscsak, mert már kezdtem remélni, hogy talán mégis belenyúltam a tutiba.

Előtte azonban még el akartam vinni az autót autóvillamosságihoz, hogy átnézzék, nehogy úgy járjak, mint anno gyakorta a Volvóval, jelesül, hogy álltában lemerül az akksi valami miatt. A szerda reggeli időpontomra azonban nem tudtam eljutni, ki tudjátok találni, miért? 😃 Mert reggel, ahogy lementem a kocsihoz, meglepve kellett konstatálnom, hogy nem indul el. Fogtam a kis multiméterem, rádugtam az akkusarukra a két végét, hogy kőkemény 2,5 Voltot mérjek az ideális 12 körülihez képest. Rapid response Balázs a hétvégén le is tudott ugrani, hogy bebikázza nekem a Corollát, mint ahogy oly' sokszor tette ezt már Céda esetében. Legalább tényleg lesz feladata a villamosságis kollégának, mivel ezt valami jelentősen leszívta. Az ezt megelőző nap még mentem a kocsival egy kört, és ugyanígy megmérve semmi baja nem volt az akksinak. A lemondott időpont helyett viszont csak egy másfél-két héttel későbbit kaptam, szóval addig el tudtam vinni a szerelőhöz is a kocsit, hogy kicsit jobban át tudja nézni.

Elmondtam a problémáimat az olajcsepegéssel kapcsolatban, valamint a másik fő vonal, amire rá akartam nézni, az alacsony fordulaton történő rángatás volt. Megnyugtató vagy sem, mindkettőre érkezett válasz. László, a szerelőm szerint az olajfolyás oka a főtengely-szimmering legatyásodása, míg a rángatást több mint valószínű, hogy a gyújtótrafók valamelyikének köszönhetem. Mivel kettő is van belőle az autóban, és nem tudni, melyik a ludas, így mind a kettőt kicseréli, ez nagyjából 40 ezer forintot kóstál, a szimmering nem sok, de a munkadíj kicsit húzós tud lenni. Három nap múlva vissza is kaphattam az autót, immáron elvileg olajszivárgástól mentesen, és tényleg, 1500 alól is szépen és egyenletesen forgó motorral. Laci, ha már ott volt, kicserélte a gyújtókábeleket és adott az egységnek négy vadiúj gyertyát is. Mivel neki is szóltam, hogy az akksi megtrükközheti, szóval figyeljen oda, nehogy az egyik nap ne tudja beindítani, ezért óvatos volt, de ő azt mondta, hogy az alatt a három nap alatt, amíg nála állt a kocsi, nem volt semmi ilyesmi tünete. Mondjuk utána benéztünk a motortérbe, és kicsit púposnak tűnt már a Bosch-os elem, szóval úgy döntöttem, hogy akkor ezt is cseréljük.

Pár nappal később, illusztrálandó, hogy miért élnek a nők sokkal tovább, mint férfi társaik, a lehető legnagyobb, hömpölygő esőben cseréltem akkumulátort a szebb, de legalábbis olaszabb napokat látott Corollában, majd egy lájtos használt-akkuval-a-kézben-lesétált-egy-kilométerrel sikerült a hátamat is bedurrantanom igényesen. Ellenben így legalább előkészítettem az autót a másnapra tervezett autóvillamosságis látogatáshoz. Az autót leadva egész nap járt a lábam az asztal alatt, hogy vajon milyen újabb pénzégető turpisságra fog fény derülni, de a nap végére azzal hívtak, hogy hát ők egész nap vizsgálták az akkumulátort, mindent leméricskéztek, és szinte nullához konvergál a fogyasztása a kocsinak. Magyarán: teljesen egészséges. A konklúzió, hogy maga az akksi volt öreg, alkalmasint cellazárlatos is. Egy gonddal kevesebb. 

Az autóvillamosságishoz érve, amire a kocsi átvevéséhez volt szükség, behuppantam az ülésbe, és egy furcsa érzés fogott el. Ahogy nyúltam a gyújtáskapcsolóban hagyott kulcshoz, az ujjaimnak ismeretlen, furcsa szögben esett az a kezembe. Kissé előrehajoltam, hogy a kormány mellett elnézhessek a kapcsolóhoz, és ekkor láttam, hogy a kulcs LOCK állásba volt tekerve. Basszameg! Pár nappal korábban éppen azon csodálkoztam, hogy ebben a kocsiban nincsen beépített kormányzár. Még a hulladék kis Fiatom-ban is volt, nagyon meglepett, hogy egy ahhoz képest még ráadásul fiatalabb, japán autóból kispórolták. De hát ha nincs, akkor nincs, rendeltem is egy homasitás baltazárat, legyen azért legalább valami, ami két és fél másodperccel meghosszabbíthat egy esetleges elbitorlást. Ami miatt én feltehetőleg azt gondoltam, hogy nincs benne kormányzár, az az, hogy nem tekertem el a kulcsot sose LOCK állásig, csak az ACC-ig, mivel a kettő között egy kicsit be is kéne nyomni a kulcsot a gyújtáskapcsoló belseje felé. Ám az ACC állásban nem teljesen veszi le a gyújtást az autó, ezt onnan tudom, hogy eddig azon tudtam megfigyelni, hogy leszopta a kocsi az akksit, hogy nem világított a kis digitális óra a középkonzolon. Na, mint kiderült, ennek amúgy nem is kéne világítania, ha az autón nincs gyújtás. Valami érdekes módon azonban nekem sikerült többször is úgy kihúznom a kulcsot, hogy az csak ACC állásban maradt (bár elvileg nem kellett volna tudnom), azaz még tudott fogyasztani rendesen az autó delejt. Vagy ha rendesen nem is, hát legalább a kis órácskát etette. Szóval hirtelen előkerült a beépített kormányzár is, illetve még egy lehetséges ok a rossz akksi mellett, ami miatt folyamatosan lemerült a Béka. Idén nem kerülök fel a GQ címlapra, mint legokosabb ember a világon.

Most viszont már minden villamossági és mechanikai probléma is kiküszöbölődött hála az égnek, és elkezdhettem igazán élvezni az autót. Az ez utáni hetekben eljártunk vele erre-arra, bevásárolni, megmutattam otthon a szüleimnek is az új szerzeményt, és végre nem hülyéztek le teljesen a választásért, valójában egész megdicsértek, hogy most mintha normális autót sikerült volna venni. A szerelőm is megsimogatott, mondta, hogy az autó amúgy egyben van, nem rohad az alja, egyáltalán nem vészes ilyen szempontokból, úgy egész normálisnak tűnik, ez sokáig autó lehet akár. Én is kezdtem egyre inkább megszeretni, mert lássuk be, teljesen más világ, mint a Fiat volt.

Ez az autó érezhetően nagyobb, csendesebb, kényelmesebb, mint Góc volt. Értelmes csomagtartója van, normálisan lehet benne ülni, és csak akkor fúj be meleget az utastérbe, ha én azt mondom neki. Kevésbé zörög, mindennek van hely benne, és a rádió is szól. Érdekes számomra azonban, hogy például az első ülések ledöntése ugyanazzal a karral történik, mint a háttámla állításáé, így akárhányszor be akar ülni valaki hátra, utána állítgatnom kell azt is, hogy milyen messze is szeretnék lenni a kormánytól. A Fiatban erre jól kitalált trapézos rendszer volt, az ülés oldalán külön kallantyúval, ami az egész ülést kissé felfelé és előre döntötte. Így egyrészt nagyobb hely is keletkezett, amin be lehetett mászni, másrészt utána nem kellett mindent újra beállítani. A Toyotában ilyen nincs, viszont a jobb oldali ülésen hátul van egy kis pedál, amire ha a hátul ülő delikvens rátapos, akkor az ülés óriási csattogással előrerobban. Mindenképpen érdekes megoldás, de nekem nem igazán tetszik. 

Ezen kívül van hátul is hamutál, van végre normális pohártartóm, zárható rekeszeim, és még a csomagtartóban is van külön kapcsolható lámpácskám. A motortérben pedig minden rendezett, mindent el lehet érni, nincs olyan, mint a Fiat ablakmosó folyadék tartálya, ami az első sárvédő alá volt beépítve, és amit csak úgy lehetett kábé feltölteni hosszúszárú tölcsér hiányában, ha kiszedtem volna a jobb első fényszórót. Nem, a Toyota kellemes, kényelmes, és bízom benne, hogy sokáig ki fog szolgálni. Ezek mellett azonban nem szabad elfelejteni, hogy még rengeteg teendő van, illetve lesz vele. Előbb-utóbb csereérettek lesznek a féktárcsák, a hűtő, a szakadt gumiharangok miatt az elülső lengéscsillapítók, a váltótartó bak, és ne feledjük, még normális, fiatal gumi sincs rajta, valamint nyárig azért a klímára is rá kell majd nézni.

Ezekre a szavakra, mint a bizalom és a remény, nagyon sok szükségem lesz az elkövetkező időkben, mert nem sokkal azután, hogy visszakaptam az autót a szervízből, ez a látvány fogadott:

Hogy ne maradj le a soron következő kalandokról, kövess Facebook-on, illetve most már Instagram-on is (!), valamint csatlakozz a csoportunkba is!

Martin autót vesz S03E01: A használtautó vásárlás súlyosan károsítja Ön és környezete egészségét!

Használtautó vásárlás előtt a legtöbben elolvassák, mire kell odafigyelni, igyekeznek memorizálni, esetleg leírják egy papírra a sarkalatos pontokat. Végigpörgetik a horrorsztorikat az újdonsült tulajdonost átverő, majd a pénzzel lelépő, teljesen felszívódó használtautó-kereskedésekről szóló cikkeket, aztán úgy döntenek, visznek magukkal valakit a kiválasztott autó megnézéséhez, lehetőleg profit, aki csinált már ilyet, és ért hozzá. Kétszer már én is lyukra futottam, mert a fentiekben felsoroltakat ugyan mindenkinek nagyon, nagyon ajánlom, én magam sutba vágtam valamennyi pontot. Most megint úgy döntöttem, hogy azért a Sporting által hagyott űrt be kell tölteni valamivel. Hogy sikerült-e, és ha igen, hogyan?

Teljes mértékű mentális leépülés. Közel végzetes mértékű önostorozás. Kisírt szemek, álmatlan éjszakák. Az összes összekuporgatott spórolt pénz egyidejű tűzbe vetése. Gyomorgörcs, étvágytalanság, mániákus depresszió, önkívületi állapotban padlón fekvés közben artikulátlanul üvöltés. Címszavak, amelyek akkor jutnak az eszünkbe, ha épp az általunk nagy nehezen összespórolt pénzt egy végtelen pénznyelőre adjuk ki, amellyel aztán se előre, se hátra. Volt egy pillanat nálam is, amikor mindezen fenti leírtakat éreztem és/vagy csináltam, többet egyidejűleg is, de utólag már úgy néz ki, feltételezéseim, félelmeim félig-meddig alaptalanok voltak. Mégis: nem vetkőztem le azon tulajdonságomat, hogy egy idióta vagyok. De úgy érzem, rossz szokásomhoz híven, megint kissé előre szaladtam.

Tudtam már a kis Góc eladásának pillanatában, hogy viszonylag gyorsan, mondjuk egy-két hónapon belül újra autóra lesz szükségem, mivel a cég, amelynél dolgozom, telephelyet vált, és Budáról Érdre költözik, a nyugodt és kötetlen kiutazáshoz pedig a legkényelmesebb megoldás a saját autó lenne. A nézegetés már a Fiat áruba bocsátásával párhuzamosan megkezdődött, de most úgy döntöttem, hogy nem engedek többé az általam felállított, a korábbiakban már sokszor emlegetett kritériumrendszeren: minimum 75 ló, lehetőleg benzin, az elengedhetőbbek pedig a nemszedán és nempiros, amit kiegészítettem azzal, hogy ha lehet, klímásat vennék. A beszerzési árat pedig igyekeztem most 200.000 forint felé tenni, hátha így megúszhatok néhány olyan problémát, amit az aprópénzért beszerzett shitboxaimnál beszívtam.

Érdekes módon hatott a Covid a használtautó-piacra. Amikor beütött, a kollégákkal, autószerető haverokkal szinte már dörzsöltük a markunkat: helyeket zárnak be, sokan valószínűleg minden kevésbé likvid értéktárgyukat, így az autójukat is likviddé szeretnék tenni, vagyis eladni, minél gyorsabban. Azt gondoltuk, így érdekesebbnél érdekesebb dolgok kerülhetnek elő mindenféle papógarázsokból, viszonylag nyomott áron. Ehhez képest az történt, hogy mindennek borzasztóan felszökött az ára. Amit tavaly előtt enyhén rozsdásan megvehettél 200.000 forintért, ma 350-400.000 forint körül mozog, vagy még drágább. Amik jobb állapotban voltak, de még olcsók, azok mostanra körülbelül teljesen eltűntek. Tényleg vicc, de mostanság 400.000 ezer forintig nem nagyon lehet nem megrohadt, normálisan működő autót vásárolni. Valószínűleg mindenki elkezdett olcsón megvehető, de még az apokalipszis alatt megfelelően szolgáló good lil runnereket felcuppantani, ami egyrészt felnyomta az árakat, másrészt kiszipolyozta a még egész jó állapotú autókat ebből az ársávból.

Ilyen piac mellett tehát viszonylag kevés olyan autót találtam, amit érdemesnek tartottam megnézni, és egy idő után azt vettem észre, hogy elkezdek megint olyan autókat is bevenni a kalapba, amiket normál körülmények között nem tettem volna, meg úgy általánosságban, nem nagyon kéne. Ez leginkább ott volt tetten érhető, amikor a hahus parkolómban már Citroen XM-ek és Xantiák voltak, természetesen hidrós futóművesek. A baj nem volt kevés.

A legközelebb a telefonálásig egy '92-es 323-as Mazda esetében jutottam. Sajnos azonban pont ugyanazon a napon, nagyjából ugyanabban az időben tűnt el hirdetés, ahogy aláírta mindenki a Sporting adásvételijét. Pedig ígéretesnek tűnt. Fekete szedán, klímás, utólagosan beszerelt homasita tolatóradarral, autószerelő palitól, a képek alapján teljesen rozsdamentesen, Monroe-lengéscsillapítókkal. 325.000 forintért mérte az illető, tényleg ígéretesnek tűnt, és ami a leghívogatóbb volt, hogy ugyanabban a kerületben árulták, amelyikben én is lakok, szóval nem volt benne a pakliban több órányi utazás, és az utána lévő lyukra futás esetén orrlógatós visszacsalinkázás. Rendesen fájt érte a szívem.

Emellett persze voltak lementve kevésbé ígéretes dolgok is. Audi 80-asból is találtam klímásat, igaz, PIROS SZEDÁN volt, de szép állapotú belsővel, kár lett volna kivenni a kalapból. Citroen Saxo-kat is végig néztem, egész rövid ideig volt 250.000-ért egy szintén klímás, 75 lovas verzió pesten, de egy leheletnyit tovább gondolkodtam rajta a kelleténél, bár egy-két helyen hólyagos volt, szóval nem zokogtam utána különösebben. Kínomban néha kiterjedt a keresés Budapesten kívülre is, bár tényleg szerettem volna megspórolni magamnak az ilyen kovidos időkben a hosszú utakat ilyen hülyeség miatt. De így került a radarra egy '99-es, klímás békalámpás Corolla Pécsről, illetve egy '95-ös, klíma nélküli Corolla szedán Eger környékéről. Igen, a klíma jól jönne, tavaly nagyon hiányzott a Cinque-ből Balatonra menet, negyven fokban, úgy, hogy még néha fűteni is kellett, hogy ne forrjon el a hűtőfolyadék. De ezt az extrát el tudom még engedni, hogy ha amúgy minden más a földi jóléttel és az örökkévalóságig tartó megbízhatósággal kecsegtet.

Néztem szintén békaképű '98 körüli Honda Civiceket is, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ilyen autóra nemigen fogom a nevem adni. 6-700.000 forintig esélytelen olyat találni, aminek nincsen leveles tésztára rohadva a hátsó íve, de még felette is erős fifti-fifti jellege volt a dolognak. 323-as Mazdákat is kimerevedett szemekkel néztem, pláne a fekete BG szedán után, de igazából az egy tuti vételnek tűnt a többi, fennmaradó hirdetéshez képest, hiszen az általam meghúzott sávban (max. 400.000) csak a kicsit, vagy nagyon szétrohadt BJ-k közül választhattam. 323F BG? Felejtsd el! Nem lesz neked bukólámpád millió forint alatt :D . A következő a Mitsubishi Colt, de hasonló a helyzet, vagy szétjátszott futárautók, vagy szétjátszott futárautók ÉS el is vannak rohadva. Nissan Sunny? Nem nagyon maradt már eladó darab belőlük, de a vasoxid itt is jó barát a legtöbbnél. De még az utód Almeránál is.

Persze ilyen ársávban eggyel nagyobb autók is előfordulnak már ugyanezeknél a márkáknál, szóval gyakran futott be a mentések közé Accord, Primera, Galant, 626, de a problémák hasonlók voltak. Messze van, látványosan hibás, vagy rozsdás. Aztán persze jöttek a fentebb említett franciák is, már kínomban mindent néztem. Fiat Bravo/Brava érdekelt volna még nagyon, de az utóbbi időkben eltűnt belőlük az összes hirdetés 400 ezer felett, alattuk pedig az összesnek szét volt rohadva vagy a küszöbje, vagy a hátsó kerékjárati íve, vagy ÉS. Néha kikacsintgattam a 306-os Peugeot-ok felé, de bevallom férfiasan, sosem gondoltam azt komolyan. 

A parkolóban félretett '99-es békalámpásra azonban újra meg újra visszanéztem. A képeken kis feszesnek tűnt, egész egybennek. Volt kép a motortérről, tornyok jól néztek ki, meg úgy az egész motor felülről nem tűnt vészesnek, ráadásul rá lehetett látni a homlokfalra legalább, és egyenes volt. Klímás. Hmmm... jó klíma. Háromajtós, ez egy jó forma ebben a Corolla generációban, bár igazából ebből csak a szedán nézett ki viszonylag rosszul, mind a csótányhátú ötajtós, mind a lecsapott végű, enyhén volvós beütésű kombi szexi. De Pécsett van, úgyse megyek el odáig egy autóért. Meg aztán, egy apró pörsenést láttam a jobb hátsó kerékívnél, a küszöb találkozásánál. Nem kell ez nekem.

De aztán teltek a hetek, nem találtam semmi értelmeset, a Corolla meg ott parkolt még mindig, 450-ért. Klímás. Nem néz ki rosszul. 1.4 benzin. Az még nem az olajevős. Bátortalanul felhívtam az eladót egy elgyengültebb pillanatomban, nincs hozzá második szett gumi, téli van most rajta. Klíma működik, fel van töltve. Nem nyílik a csomagtérajtó, csak belülről bowdennel. Tényleg van egy kis rozsdafolt jobb hátul. Kértem képeket az aljáról az e-mail címemre, meg körbefotóztattam még az autót, a rozsdafoltról is kértem egy közelebbit, hogy lássuk, mi a helyzet. Calderon és Balázska is megnézte a képeket, és enyhén széthúzó, de összességében pozitív visszajelzéseket kaptam tőlük. Alapvetően egyben van az alja és jó állapotú, van egy-két érdekes pont (hegesztett az egyik stabpálca?) de semmi vészes, ami meg vészesnek tűnt, arról is kiderült, hogy inkább a képminőség nem az igazi. Lekérdeztem az ügyfélkapun, nem lopott, nem írtak át rajta soha semmit, igaz, nem echte magyar a kocsi, 2005-ben hozták be, előtte Olaszországban szolgált. A kilométeróra-állás is meggyőzően emelkedő, nemigen van tekerve, de mondjuk amúgy is, hova már. Egyvalami felett azonban elsiklott a tekintetem...

Balázska felajánlotta, hogy boldogan levisz engem Pécsre valamelyik 300-as Volvóval, segít át is nézni, "ne vegyek még egyszer szart" felkiáltással. Nem bírja már látni, hogy rosszabbnál rosszabb autókat veszek, és emiatt aztán évekig gyomorgörccsel fekszek és kelek. Innen is köszönöm újfent a kíséretet, a levitelt és úgy mindent ezzel kapcsolatban! Annyit mondtam Balázsnak is, hogy csak akkor hozzuk el a kocsit, ha a a kis pörsenésen kívül nincsen semmi baja. Aláfekszünk meg minden, de ha bármilyen red flaggel találkozunk, akkor távozunk, megmarad a pénzem, nem hajt a tatár. 

Megérkeztünk Pécsre rendben, némi telefonálás után meg is találtuk a helyszínt, és ott állt a kocsi is. El is kezdtük körbenézni, Balázs aláfeküdt, körbekocogtatta. Küszöbök, ívek amúgy épek, hát az a rozsdácska tényleg ott van, a képek óta némi ezüst festékkel lekezelték még pluszba. Emellett egy-két helyen még nagyon minimális felületi rozsdákat találtunk, az egyik ajtó külső, a másiknak meg a belső élén, illetve a bal első sárvédőn is. Előbbiek csiszolással simán kezelhetőek, utóbbi már egy kicsit púposodik, de ugyanúgy, mint a hátsót, ezt se lehet még meghajlítani meg átnyomni, szóval még viszonylag kezelhető lesz kis pénzből. A hűtőnek elég sok lamellája el van törve, de az eladó állítása szerint nem forralja a vizet, nincs vele semmi gond. A motortér elejénél a váltótartó bak eléggé el van már szopódva. A két első lengéscsillapítón el vannak szakadva a gumiharangok. 

Szétnéztünk a motortérben azért jobban, nem nagyon találtam sehol olajfolyást. A hirdetésben leírtak szerint nemrég cseréltek vezérlést, illetve főtengely-szimmeringet és mindenféle olajokat is, valamint teljes kuplungszerkezetet. A kuplung tényleg elég könnyű (jézusom, mennyivel másabb, mint a Fiat rohadtkemény kuplungpedálja), a váltó vajpuha, rövid utakon jár (sehol nincs a Cinque-s hosszú váltóutas lekvárkavarás), a fékek nem vállasak, a próbakör alatt meg is tudtunk állni, bár csúszott az út, és kiderülhetett, hogy ABS az nincs. Légzsák mondjuk van, klímára rápróbálok, és tényleg működik. A beltérben lévő néhány műanyag elem, mint mondjuk a középkonzol rekeszének a fedele, vagy a napellenző tükrének fedőeleme, el-eltöredeztek, de az annyira nem számít. A kormány azonban fasza, Balázs megnézte a féltengelyeket, és nem tapasztalt folyást, lötyögést sehol. 

A próbaúton sem hallottunk semmilyen gyanús zajt vagy neszt, a motor szépen járt, pöccre indult. Igaz, kicsit játszott a fordulatszámmal, de csak hogy bemelegedjen. Némi vacillálás után végül úgy voltam vele, hogy ajánlatot teszek, Balázs is mondta, hogy valójában szerinte ez egy egész jó autó, összességében egyben volt, igaz, volt törve (na, efelett siklottam el az ügyfélkapus jelentésben, mert ott is írták, hogy '19-ben történt vele káresemény (red flag)). A tulaj is mondta, hogy igazából körbe van fényezve az autó (red flag), de amúgy ez így közelről is alig látszott rajta, egyedül az amúgy is kicsit rozsdás bal első sárvédőn volt egy kisebb folt, valószínűleg ráfröccsent némi olaj lakkozás közben és rajta maradt, úgyhogy van egy kis anyajegye is a kocsinak. A gumik legalább ugyanolyanok mind a négy keréken, de elég öregek (red flag). Rettenetesen minimális alkut engedett csak az ürge, de már lehet, hogy az ajánlattételem is idiótaság volt mindezek fényében. Aztán közölte, hogy ő valójában kereskedő, úgyhogy nincsen a kocsinak törzskönyve, legalábbis nála, mert az passziváltatva van (red flag?), de ez be van vezetve a forgalmiba. Valahol itt kellett volna visszafordulnom, de legalábbis itt fogott el először ténylegesen némi aggodalom, hogy valami lehet, hogy nem lesz oké.

Mindegy, az alku elfogadva, a kéz megrázva, a papírok kitöltve, a pénz átadva, irány a benzinkút, tankolni kell, mert szinte üres a tank (red flag). Mondtam Balázsnak, hogy nem autópályán szeretnék visszamenni Pestre, ha valami gond van, ott nehéz lesz forgolódni meg utána vontatni. Erre csak annyit mondott, hogy úgyse tud vontatni a Volvóval, mert nem bírja (red flag, bár nem úgy :D ). Végül csak elkezdtünk hazacsordogálni, ekkor vehettem észre, hogy kétezres fordulat alól alig bír kigyorsítani, dadog és rángat alacsony fordulatszámról. Ha kétezer felé ér, már húz szépen, de alatta nagyon rossz, körforgalomból kigyorsítani elég kellemetlen élmény így. A kormány kissé balra áll a kezemben, és az egész autó olyan kissé kóválygósnak érződik az úton. Arra megy, amerre szeretném, de mintha kicsit bizonytalan lenne. Pont mint én, amikor azért eltolom néha négyezer felé, nem akarom én bántani, bár, mivel már minden meleg, nem kéne, hogy bármi baja legyen. Este hétkor megálltunk még egy kútnál, mert már nagyon éhes voltam, ekkor szólt Balázs, hogy amikor elindultunk az előző kúttól, kicsit úgy látta, mintha néhány percig gyorsításokkor némi kékes füst hagyta volna el a kipufogót, de ez később elmúlt (red flag). Na ennek nem örülök, mert ez azt jelenti, hogy olaj jut az égéstérbe. Nézegettük az olajkupakot, próbált belesni a szelephez, habos nem volt, legalább nem hengerfejes. Otthon megnéztem az olajszintet, maximumon volt. Hátha csak rosszul látta, gondoltam.

De itt már kezdtem rosszul érezni magam. Magamhoz képest rengeteg pénzt költöttem el, hiszen most először nem 200.000 forint alatt, hanem pontosan 390.000 forintért vettem autót, több mint a duplájáért, mint eddig bármelyiket, csak azért, hogy most már egy nyugodt tulajdonosa lehessek egy kevésbé problémás gépnek. Ennek ellenére kezd úgy kinézni a dolog, hogy erre is rá fog locsolódni temérdek mennyiségű pénz, és nem biztos, hogy meg fogja érni. Igaz, a többinél se érte meg, de ott úgy éreztem, hogy hát bicikli árban voltak, benne van a pakliban. Persze, ha azt nézzük, még ez is nagyon alja mindenféle használtautós kínálatnak, szóval nem kell ezen csodálkozni. De mégis elfogott itt már az érzés, hogy most végre nem akartam szerencsétlenül járni, és venni akartam valamit, ami gond nélkül kiszolgálhat, erre életem legnagyobb anyagi csődjébe fordulok bele. 

Eljött az idegesség és a gyomorgörcs ideje, újfent, szinte már menetrend szerűen. Amit tetézett, hogy kognitív disszonanciát nem hogy nem tudta feloldani az agyam, hanem mintha direkt még több érvet talált volna, hogy miért követtem el életem legrosszabb döntését. Ekkor előtúrta azt az egy szót, ami a törzskönyv számának helyén szerepelt az adásvételiben: passzív. Estére már annyira ráparáztam, hogy emiatt nem fogom tudni átírni az autót, hogy szinte pánikrohamot kaptam és zokogva ültem az ágy mellett, hogy hogy lehetek ennyire idióta. Persze, a barátaim nyugtatgattak, és én is igyekeztem utánanézni, hogy mi is ez, és kiderült, hogy bevett szokás ez olyan eseteknél, ahol az autót kereskedőtől vásároljuk meg. És kinek lenne az jó eleve eladói szempontból, hogy ne tudja a delikvens a nevére venni az autót? Ha szar, úgyis inkább minél hamarabb szabadulni akarnának tőle, ha meg jó, akkor nehogy már ez legyen az elégedetlenség tárgya. De ez nehezen jutott el a tudatomig, hiszen az már rég összeesett, és velem együtt magzatpózba görnyedve fetrengett saját testnedveiben a kanapé mellett, kedves államvizsga előtt álló barátnőm legnagyobb örömére. 

Azt hiszed, nem tudom tetézni? Természetesen csak mindezek UTÁN kérdeztem le a kárbejelentő honlapokról, hogy mégis mikor volt sérülése az autónak, és az mekkora. Ezt a választ kaptam:

Szóval, egész az átírás napjáig, sőt, talán a szerelőhöz vitelig úgy voltam vele, hogy életem egyik legnagyobb baklövését követtem el értéktárgy vételének szempontjából, és hogy soha többet nem szabadna nekem semmit venni, ami bonyolultabb egy biciklinél. Kiszórhattam megint egy csomó pénzt, mert végre jól akartam járni, és ezzel egy ténylegesen végtelen pénztemetőbe léphettem bele, amire ingem-gatyám rámehet. Buta voltam. Mit buta, valljuk be, bár megírtam már ezerszer: egyenesen idióta. Bár vittem magammal másodhegedűst, aki ért az autókhoz, de nem néztem meg mindent még azelőtt, hogy elindultunk volna, és akkor sem kaptam sikítógörcsöt, amikor a drága tulaj közölte, hogy ő amúgy autókereskedő. Mintha direkt házhoz mentem volna a pofonért.

Na de sikerült átírni? És mit mondott a szerelő? Hol fogok én pénzben megállni? Anyagilag tesz-e tönkre hamarabb, vagy mentálisan? Hogy ne maradj le a soron következő kalandokról, kövess Facebook-on, illetve most már Instagram-on is (!), valamint csatlakozz a csoportunkba is!