Villámvolvó anomáliák

Szinte egy éves kihagyás után újra itt vagyok, hogy megosszam veletek siralmas, vagy éppen csak mindennapi szerelgetéseimet Bellán. 

Na, de hol is tart Bella, és mi történt vele azóta, amióta a karambol után elvittük lakatoshoz? Kinézetre sok minden változott rajta. Hogy őszinte legyek, jobbra számítottam, de be kell látnom, hogy ebből a helyzetből jobbat kihozni sajnos nem lehetett. Így hát amikor megláttam, kicsit csalódott voltam, ugyanakkor valahol meg nagyon boldog, hogy legalább ilyenre sikerült megcsinálni. Hazafelé természetesen én jöttem vele. Itthon nekiálltam még aznap este motorháztetőt beállítani és zárat cserélni, hogy végre le is lehessen csukni.

Miután ezek a kis formalitások megvoltak, jöhetett volna a fényezés, de aki már régebb óta követ engem, az tudja, hogy Bella mindig kitalál valamit. (Most úgy időben 2020 augusztusában járunk.) 

A nyarat kihasználva elmentünk még ide-oda, majd mikor hazaértünk, én, mint jó „szerelő”, körbenéztem szeretett gépemet, hogy mi az, ami tönkrement esetleg rajta. De van olyan amikor nem találok valamit? Miután felálltunk vele az aknára, megerősítettem magamban, hogy a fél éves féltengely gumiharmonika elengedte magát.

Ezt a 300-asokon kifejezetten nagy sz*pás, akarom mondani szívás leszedni, így ezeket igyekszem passzolni, de ez esetben sajnos nem tudtam kire hárítani a feladatott, így kénytelen voltam én leszedni, kimosni a koszt a féltengelyből, bezsírozni, és végül visszatenni. Ezt meg is csináltam volna egy este a garázsban, ha tényleg ilyen egyszerűen ment volna ez a dolog, de nem így ment. Az anyázástól kezdve minden szó kicsúszott a számon, azt hozzá kell tennem, hogy imbuszcsavarokkal van rögzítve, méghozzá 8 darabbal, ami a legnagyobb kedvvel szopósodik el, ha rosszul csinálja az ember, de ezt sikerült elkerülnöm. A többi sétagalopp volt. Másnap reggel úgy három óra újabb kínlódás után készen is voltam vele.

Most egy kicsit ugrunk az időben, mert az utána lévő két hónapban Bella nagyon ügyesen, szinte hibamentesen ki tudta húzni. Egészen novemberig, ott megint meglepett valamivel, méghozzá nem is akármivel: a töltéssel. Amivel sikerült egy fél évet elcsesznem, mire kiderült, mi a baja. 

A következő problémát produkálta: a műszerfalon eltűnt a visszajelző lámpája a töltésnek és gázadásra felment 15 és 16 Volt közé, ami egyáltalán nem normális érték, legalábbis nálunk. 

Ha elvette az ember a gázt, akkor meg le esett 12-11 Voltra. A generátor pont egy éve volt megcsináltatva, így azt igyekeztem minél előbb kilőni, hogy azt nem kell leszedni, mert nagyon nem akartam megint szétkapni. Így hát végigpróbáltam minden más lehetséges opciót. Műszerfalban égőt cseréltem, testkábeleket megnéztem, ami olyan volt, kicseréltem, vagy csak kábelsarut cseréltem rajta, feszültség-szabályzót is lecseréltem, de hát semmi javulást nem mutatott, így nem maradt más választásom. Megint szét kell szedni Bellát. Elküldtem ismét a generátort, amit december első hétvégéjén már vissza is tettem. Kíváncsi vagy, hogy működött-e ezután a kis asszony? Kövess Facebook-on, Instagram-on is, valamint csatlakozz a csoportunkba is, hogy megtudd!

Bella és a sors kegyetlen fintora

A minap arra gondoltam, hogy végre hosszú idő után összeszedem magam annyira, hogy új cikkel jelentkezzek. A történet arról szólt volna, hogy talán Bella sorsa rendeződik és már-már közeleg az OT-vizsga, de hát ott van a mondatban az a fránya volna. 

Címszavakban annyi történt, hogy nekimentem egy taxisnak. Hogy ki volt a hibás, abba nem mennék bele, de maradjunk annyiban, hogy ha lett volna fedélzeti kamerám, az sokat segített volna az ügy kimenetelén. De hát nincs, és nem is lesz. 

Sajnos Bella súlyos sérüléseket szenvedett. A jobb eleje csúnyán össze tört. Azt mondanom sem kell, hogy idegileg teljesen tropa voltam. Mindez július 26-án, hajnali 1:31-kor történt a Blaha Lujza téren. Nem versenyeztem, nem gyorsulgattam! Mondjuk ezt kár is mondanom, egy gyenge dízel Volvo tulajaként. A baleset után hazamentem, mert sajnos apum nem hozott vonórudat, így nem tudtuk elvinni Bellát. Másnap reggel mentünk vissza érte. Azt inkább le se írom, hogy egész éjjel fent voltam, forgolódtam, stb. Reggel, amikor kikeltem az ágyból, első utam az udvarra vezetett, hátha csak álmodtam az egészet.

Amint felfegyvereztem a szervizmercit, azon nyomban indultunk hőn szeretett kisautómért. 

Egész úton egy dolog járt a fejemben: hátha semmi baja, és csak sötétben tűnt olyan veszélyesnek a dolog. De a remény sajnos meglehetősen gyorsan foszlott szerte. Amint megpillantottam, a szemembe könny szökött. 

Hazafele furcsa dolgot figyelhettem meg. Eddig Bellát nagyon kevesen nézték meg. Soha senki nem vette észre, hogy néz ki, vagy bármi mást. De most, hogy ilyen szemet sértően nézett ki, most érdekes módon mindenki utánanézett. A kedvencem az volt amikor, a BAH-csomópont közelében voltunk, és beállt mellém egy Bentley, amiben egy idős házaspár ült. Az anyósülésen a idős hölgy a következőt mondta: "Nézd, szegény szép öreg autót hogy összetörték!" Mellette az úr: " Biztosan valami fiatal hülye versenyzett vele, és nem vett észre a villanyoszlopot🤦‍♂️"

Hazaérve azonnal nekiestem a szerelésnek. Nem tudtam elfogadni, hogy így néz ki.

Amik tropára mentek, azok a lámpák, hűtő, motorház tető, hűtőventilátor, első keresztmerevítő, és a sárvédő. Nyúlványoknak kutya baja se lett, hála istennek🙏 úgyhogy menthető. Amivel sokat szívtam, az a lökhárító leszedése, mert rágörbült a csavarokra, így vissza kellett hajtogatnom, hogy ki tudjam szedni, és óriási szívás volt. A többi öt perc alatt szétjött. Ahogy leszedtem róla mindent, már nem is tűnt olyan vészesnek (és addigra már én is kicsit megnyugodtam).

Aludni továbbra sem tudtam. Az alkatrészek jártak a fejemben, hogy mit kell beszereznem, és, hogy vajon mi lehet itthon. Másnap korán reggel első utam volt megkeresni az aksit, amit kivettünk aznap este, amikor karamboloztam. 

Amint megtaláltam, be is tettem a helyére, majd bekötöttem. De előtte egy tizenkilences kulcs segítségével körbetekertem a motort egy párszor, hogy nem akad-e valami, vagy észreveszek-e valami olyan dolgot, ami eddig nem volt, de most lett. Semmit nem találtam, úgyhogy lehetett indítani. Pöcc-röff, és már kotyogott is a négy henger. Nagyon megkönnyebbültem. Sokáig nem járattam, mert hűtőm akkor még nem volt, de megelégedtem annyival, amennyit halottam. Aznap este még találtam egy hűtőt és egy géptetőt is.

Így nem volt kérdés, mi következik. Ismételt lakatosműhely-látogatás, ahova anno elvitték Bellát míg én iskolában voltam ( Hé haver, hol a kocsim? És itt nem a filmre gondolok.)

Szerdán vittük is Bellát Péter bácsihoz, de most kivételesen én is tudtam erről, és mentem is. Péter, a lakatosok mestere (szerintem) elvigyorodott. Megkérdezte, mi történt, hát elmondtam. Apám halkan megszólal mellettem: most tudsz mihez hegeszteni. Erre a hangos kacagás lett úrrá, és jött a válasz: "Persze, múltkor volt itt és annyit szívtam vele mint még autóval soha!" Tudtam, hogy jó kezekben van. Otthagytam hát a mesternél, aki megígérte, hogy szép lesz, strapabírása is megmarad, és hogy amikor hazaérek egy hét múlva, kész lesz vele. És itt le is zárom a törtetett, mert nem marad semmi legközelebbre. Remélem felkeltette Bella sorsa mindenkinek az érdeklődését és várja a folytatást. 

Bella sorsa

Eldőlt Bella sorsa a legutóbbi írás óta. Először is meg kellett találni a hiba okát, hogy miért feszült meg a motor, és néha a legegyszerűbb dolgok okozzák a legnagyobb fejfájást.

Az ékszíjam beszorult az ékszíj tárcsa mögé, és azt ott megfeszítette a motor, ezért törött le a fogaskerék. Sajnos hiába teszek minden fedelet vissza, ilyen bárkivel megeshet. Ebből a helyzetből kiindulva nem maradt túl sok lehetőségem : vagy jó a motor, vagy egy másikat rakunk bele (amit legutóbb Martintól kaptunk.)

Ez a munkám talán még a legutóbbi szétszedésnél is macerásabb volt. Szinte mindent le kellett bontanom, ami a motor tetején található. Ennek a műveletnek igyekeztem minél hamarabb nekiállni, de sajnos a nap lement, és ezzel én is abbahagytam a melót, mert szabad ég alatt szereltem. Másnap délre aztán végre eljutottam odáig, hogy le tudjam lazítani a csavarokat a hengerfejen. Kora délután már sikerült is leszednem a motorról, és miközben szedtem le, a gondolatok csak úgy hemzsegtek a fejemben.

 

Megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy a dugattyú nem szakadt be a szelepek miatt. Így hát a motor is maradhat.

 

Tehát szépen nekiálltam letisztítani a motort. A hengerfej hála Istennek így szemre nem repedt el, így van arra remény, hogy egyszer visszakerül az eredeti helyére. Az alkatrészek hiánya miatt kicsit lelassult a munka, de várakozás közben sem tétlenkedtünk, valahogy ki kellett szabadítani a motor és a tárcsa közül az ékszíjat. Ezt viszont már nem akartam másik napra halasztani, így inkább kiköltöztem az udvarra két darab reflektorral, és a holdfényben nekiálltam. Ahhoz viszont, hogy kiszabadítsam a szíjakat a tárcsa alól, előbb le kellett szednünk a főtengely-ékszíjtárcsát, amivel Martin a céda megvétele után szintén sokat szívott.

 

Az első próbálkozás sajnos nem sikerült, le kellett vennem az önindítót, és a lendkereket megtámasztva már le tudtam szedni az összekuszált szíjakat. Ezzel egy sikeres napot zártam. Másnap 11 órára már a boltban is volt az alkatrész, amit előző este egy jó ismerős beszerzett nekünk. Beugrottam a Kadettba, és már mentem is az cuccokért.

Hazaérve már neki is kezdtem. A vadonatúj hengerfejet feltettem, nyomatékkulccsal rá is húztam. Ezek után már mindent vissza lehetett volna pakolni. De időközben észrevettem, hogy a másik oldalon a fagydugó is megadta magát ( ezzel kifejezetten szeret szívatni valamiért ), úgyhogy, ha már minden le van bontva, akkor vegyük ki azt is. Egy pillanatra mintha még beljebb nyomták volna a kést a lelkembe, mert sajnos ahogy belenyúltam kézzel a motor hűtőrendszerébe, sóder állagú volt benne a rozsda. Erre még ki kéne találnom valamit, hogy hogyan tisztítom ki az új fagydugókat. Már leesztergálták, úgyhogy minden meg van ahhoz, hogy össze legyen téve a kicsike, csak megragadtunk ötlet hiánya miatt. 

És hogy hogyan tovább Bellával? Minden ki fog derülni, de hogy naprakészebb lehess, kövess Facebook-on, Instagram-on, valamint csatlakozz a csoportunkba is!