Bella és a sors kegyetlen fintora

A minap arra gondoltam, hogy végre hosszú idő után összeszedem magam annyira, hogy új cikkel jelentkezzek. A történet arról szólt volna, hogy talán Bella sorsa rendeződik és már-már közeleg az OT-vizsga, de hát ott van a mondatban az a fránya volna. 

Címszavakban annyi történt, hogy nekimentem egy taxisnak. Hogy ki volt a hibás, abba nem mennék bele, de maradjunk annyiban, hogy ha lett volna fedélzeti kamerám, az sokat segített volna az ügy kimenetelén. De hát nincs, és nem is lesz. 

Sajnos Bella súlyos sérüléseket szenvedett. A jobb eleje csúnyán össze tört. Azt mondanom sem kell, hogy idegileg teljesen tropa voltam. Mindez július 26-án, hajnali 1:31-kor történt a Blaha Lujza téren. Nem versenyeztem, nem gyorsulgattam! Mondjuk ezt kár is mondanom, egy gyenge dízel Volvo tulajaként. A baleset után hazamentem, mert sajnos apum nem hozott vonórudat, így nem tudtuk elvinni Bellát. Másnap reggel mentünk vissza érte. Azt inkább le se írom, hogy egész éjjel fent voltam, forgolódtam, stb. Reggel, amikor kikeltem az ágyból, első utam az udvarra vezetett, hátha csak álmodtam az egészet.

Amint felfegyvereztem a szervizmercit, azon nyomban indultunk hőn szeretett kisautómért. 

Egész úton egy dolog járt a fejemben: hátha semmi baja, és csak sötétben tűnt olyan veszélyesnek a dolog. De a remény sajnos meglehetősen gyorsan foszlott szerte. Amint megpillantottam, a szemembe könny szökött. 

Hazafele furcsa dolgot figyelhettem meg. Eddig Bellát nagyon kevesen nézték meg. Soha senki nem vette észre, hogy néz ki, vagy bármi mást. De most, hogy ilyen szemet sértően nézett ki, most érdekes módon mindenki utánanézett. A kedvencem az volt amikor, a BAH-csomópont közelében voltunk, és beállt mellém egy Bentley, amiben egy idős házaspár ült. Az anyósülésen a idős hölgy a következőt mondta: "Nézd, szegény szép öreg autót hogy összetörték!" Mellette az úr: " Biztosan valami fiatal hülye versenyzett vele, és nem vett észre a villanyoszlopot🤦‍♂️"

Hazaérve azonnal nekiestem a szerelésnek. Nem tudtam elfogadni, hogy így néz ki.

Amik tropára mentek, azok a lámpák, hűtő, motorház tető, hűtőventilátor, első keresztmerevítő, és a sárvédő. Nyúlványoknak kutya baja se lett, hála istennek🙏 úgyhogy menthető. Amivel sokat szívtam, az a lökhárító leszedése, mert rágörbült a csavarokra, így vissza kellett hajtogatnom, hogy ki tudjam szedni, és óriási szívás volt. A többi öt perc alatt szétjött. Ahogy leszedtem róla mindent, már nem is tűnt olyan vészesnek (és addigra már én is kicsit megnyugodtam).

Aludni továbbra sem tudtam. Az alkatrészek jártak a fejemben, hogy mit kell beszereznem, és, hogy vajon mi lehet itthon. Másnap korán reggel első utam volt megkeresni az aksit, amit kivettünk aznap este, amikor karamboloztam. 

Amint megtaláltam, be is tettem a helyére, majd bekötöttem. De előtte egy tizenkilences kulcs segítségével körbetekertem a motort egy párszor, hogy nem akad-e valami, vagy észreveszek-e valami olyan dolgot, ami eddig nem volt, de most lett. Semmit nem találtam, úgyhogy lehetett indítani. Pöcc-röff, és már kotyogott is a négy henger. Nagyon megkönnyebbültem. Sokáig nem járattam, mert hűtőm akkor még nem volt, de megelégedtem annyival, amennyit halottam. Aznap este még találtam egy hűtőt és egy géptetőt is.

Így nem volt kérdés, mi következik. Ismételt lakatosműhely-látogatás, ahova anno elvitték Bellát míg én iskolában voltam ( Hé haver, hol a kocsim? És itt nem a filmre gondolok.)

Szerdán vittük is Bellát Péter bácsihoz, de most kivételesen én is tudtam erről, és mentem is. Péter, a lakatosok mestere (szerintem) elvigyorodott. Megkérdezte, mi történt, hát elmondtam. Apám halkan megszólal mellettem: most tudsz mihez hegeszteni. Erre a hangos kacagás lett úrrá, és jött a válasz: "Persze, múltkor volt itt és annyit szívtam vele mint még autóval soha!" Tudtam, hogy jó kezekben van. Otthagytam hát a mesternél, aki megígérte, hogy szép lesz, strapabírása is megmarad, és hogy amikor hazaérek egy hét múlva, kész lesz vele. És itt le is zárom a törtetett, mert nem marad semmi legközelebbre. Remélem felkeltette Bella sorsa mindenkinek az érdeklődését és várja a folytatást.