Használtautó vásárlás előtt a legtöbben elolvassák, mire kell odafigyelni, igyekeznek memorizálni, esetleg leírják egy papírra a sarkalatos pontokat. Végigpörgetik a horrorsztorikat az újdonsült tulajdonost átverő, majd a pénzzel lelépő, teljesen felszívódó használtautó-kereskedésekről szóló cikkeket, aztán úgy döntenek, visznek magukkal valakit a kiválasztott autó megnézéséhez, lehetőleg profit, aki csinált már ilyet, és ért hozzá. Kétszer már én is lyukra futottam, mert a fentiekben felsoroltakat ugyan mindenkinek nagyon, nagyon ajánlom, én magam sutba vágtam valamennyi pontot. Most megint úgy döntöttem, hogy azért a Sporting által hagyott űrt be kell tölteni valamivel. Hogy sikerült-e, és ha igen, hogyan?
Teljes mértékű mentális leépülés. Közel végzetes mértékű önostorozás. Kisírt szemek, álmatlan éjszakák. Az összes összekuporgatott spórolt pénz egyidejű tűzbe vetése. Gyomorgörcs, étvágytalanság, mániákus depresszió, önkívületi állapotban padlón fekvés közben artikulátlanul üvöltés. Címszavak, amelyek akkor jutnak az eszünkbe, ha épp az általunk nagy nehezen összespórolt pénzt egy végtelen pénznyelőre adjuk ki, amellyel aztán se előre, se hátra. Volt egy pillanat nálam is, amikor mindezen fenti leírtakat éreztem és/vagy csináltam, többet egyidejűleg is, de utólag már úgy néz ki, feltételezéseim, félelmeim félig-meddig alaptalanok voltak. Mégis: nem vetkőztem le azon tulajdonságomat, hogy egy idióta vagyok. De úgy érzem, rossz szokásomhoz híven, megint kissé előre szaladtam.
Tudtam már a kis Góc eladásának pillanatában, hogy viszonylag gyorsan, mondjuk egy-két hónapon belül újra autóra lesz szükségem, mivel a cég, amelynél dolgozom, telephelyet vált, és Budáról Érdre költözik, a nyugodt és kötetlen kiutazáshoz pedig a legkényelmesebb megoldás a saját autó lenne. A nézegetés már a Fiat áruba bocsátásával párhuzamosan megkezdődött, de most úgy döntöttem, hogy nem engedek többé az általam felállított, a korábbiakban már sokszor emlegetett kritériumrendszeren: minimum 75 ló, lehetőleg benzin, az elengedhetőbbek pedig a nemszedán és nempiros, amit kiegészítettem azzal, hogy ha lehet, klímásat vennék. A beszerzési árat pedig igyekeztem most 200.000 forint felé tenni, hátha így megúszhatok néhány olyan problémát, amit az aprópénzért beszerzett shitboxaimnál beszívtam.
Érdekes módon hatott a Covid a használtautó-piacra. Amikor beütött, a kollégákkal, autószerető haverokkal szinte már dörzsöltük a markunkat: helyeket zárnak be, sokan valószínűleg minden kevésbé likvid értéktárgyukat, így az autójukat is likviddé szeretnék tenni, vagyis eladni, minél gyorsabban. Azt gondoltuk, így érdekesebbnél érdekesebb dolgok kerülhetnek elő mindenféle papógarázsokból, viszonylag nyomott áron. Ehhez képest az történt, hogy mindennek borzasztóan felszökött az ára. Amit tavaly előtt enyhén rozsdásan megvehettél 200.000 forintért, ma 350-400.000 forint körül mozog, vagy még drágább. Amik jobb állapotban voltak, de még olcsók, azok mostanra körülbelül teljesen eltűntek. Tényleg vicc, de mostanság 400.000 ezer forintig nem nagyon lehet nem megrohadt, normálisan működő autót vásárolni. Valószínűleg mindenki elkezdett olcsón megvehető, de még az apokalipszis alatt megfelelően szolgáló good lil runnereket felcuppantani, ami egyrészt felnyomta az árakat, másrészt kiszipolyozta a még egész jó állapotú autókat ebből az ársávból.
Ilyen piac mellett tehát viszonylag kevés olyan autót találtam, amit érdemesnek tartottam megnézni, és egy idő után azt vettem észre, hogy elkezdek megint olyan autókat is bevenni a kalapba, amiket normál körülmények között nem tettem volna, meg úgy általánosságban, nem nagyon kéne. Ez leginkább ott volt tetten érhető, amikor a hahus parkolómban már Citroen XM-ek és Xantiák voltak, természetesen hidrós futóművesek. A baj nem volt kevés.
A legközelebb a telefonálásig egy '92-es 323-as Mazda esetében jutottam. Sajnos azonban pont ugyanazon a napon, nagyjából ugyanabban az időben tűnt el hirdetés, ahogy aláírta mindenki a Sporting adásvételijét. Pedig ígéretesnek tűnt. Fekete szedán, klímás, utólagosan beszerelt homasita tolatóradarral, autószerelő palitól, a képek alapján teljesen rozsdamentesen, Monroe-lengéscsillapítókkal. 325.000 forintért mérte az illető, tényleg ígéretesnek tűnt, és ami a leghívogatóbb volt, hogy ugyanabban a kerületben árulták, amelyikben én is lakok, szóval nem volt benne a pakliban több órányi utazás, és az utána lévő lyukra futás esetén orrlógatós visszacsalinkázás. Rendesen fájt érte a szívem.
Emellett persze voltak lementve kevésbé ígéretes dolgok is. Audi 80-asból is találtam klímásat, igaz, PIROS SZEDÁN volt, de szép állapotú belsővel, kár lett volna kivenni a kalapból. Citroen Saxo-kat is végig néztem, egész rövid ideig volt 250.000-ért egy szintén klímás, 75 lovas verzió pesten, de egy leheletnyit tovább gondolkodtam rajta a kelleténél, bár egy-két helyen hólyagos volt, szóval nem zokogtam utána különösebben. Kínomban néha kiterjedt a keresés Budapesten kívülre is, bár tényleg szerettem volna megspórolni magamnak az ilyen kovidos időkben a hosszú utakat ilyen hülyeség miatt. De így került a radarra egy '99-es, klímás békalámpás Corolla Pécsről, illetve egy '95-ös, klíma nélküli Corolla szedán Eger környékéről. Igen, a klíma jól jönne, tavaly nagyon hiányzott a Cinque-ből Balatonra menet, negyven fokban, úgy, hogy még néha fűteni is kellett, hogy ne forrjon el a hűtőfolyadék. De ezt az extrát el tudom még engedni, hogy ha amúgy minden más a földi jóléttel és az örökkévalóságig tartó megbízhatósággal kecsegtet.
Néztem szintén békaképű '98 körüli Honda Civiceket is, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ilyen autóra nemigen fogom a nevem adni. 6-700.000 forintig esélytelen olyat találni, aminek nincsen leveles tésztára rohadva a hátsó íve, de még felette is erős fifti-fifti jellege volt a dolognak. 323-as Mazdákat is kimerevedett szemekkel néztem, pláne a fekete BG szedán után, de igazából az egy tuti vételnek tűnt a többi, fennmaradó hirdetéshez képest, hiszen az általam meghúzott sávban (max. 400.000) csak a kicsit, vagy nagyon szétrohadt BJ-k közül választhattam. 323F BG? Felejtsd el! Nem lesz neked bukólámpád millió forint alatt :D . A következő a Mitsubishi Colt, de hasonló a helyzet, vagy szétjátszott futárautók, vagy szétjátszott futárautók ÉS el is vannak rohadva. Nissan Sunny? Nem nagyon maradt már eladó darab belőlük, de a vasoxid itt is jó barát a legtöbbnél. De még az utód Almeránál is.
Persze ilyen ársávban eggyel nagyobb autók is előfordulnak már ugyanezeknél a márkáknál, szóval gyakran futott be a mentések közé Accord, Primera, Galant, 626, de a problémák hasonlók voltak. Messze van, látványosan hibás, vagy rozsdás. Aztán persze jöttek a fentebb említett franciák is, már kínomban mindent néztem. Fiat Bravo/Brava érdekelt volna még nagyon, de az utóbbi időkben eltűnt belőlük az összes hirdetés 400 ezer felett, alattuk pedig az összesnek szét volt rohadva vagy a küszöbje, vagy a hátsó kerékjárati íve, vagy ÉS. Néha kikacsintgattam a 306-os Peugeot-ok felé, de bevallom férfiasan, sosem gondoltam azt komolyan.
A parkolóban félretett '99-es békalámpásra azonban újra meg újra visszanéztem. A képeken kis feszesnek tűnt, egész egybennek. Volt kép a motortérről, tornyok jól néztek ki, meg úgy az egész motor felülről nem tűnt vészesnek, ráadásul rá lehetett látni a homlokfalra legalább, és egyenes volt. Klímás. Hmmm... jó klíma. Háromajtós, ez egy jó forma ebben a Corolla generációban, bár igazából ebből csak a szedán nézett ki viszonylag rosszul, mind a csótányhátú ötajtós, mind a lecsapott végű, enyhén volvós beütésű kombi szexi. De Pécsett van, úgyse megyek el odáig egy autóért. Meg aztán, egy apró pörsenést láttam a jobb hátsó kerékívnél, a küszöb találkozásánál. Nem kell ez nekem.
De aztán teltek a hetek, nem találtam semmi értelmeset, a Corolla meg ott parkolt még mindig, 450-ért. Klímás. Nem néz ki rosszul. 1.4 benzin. Az még nem az olajevős. Bátortalanul felhívtam az eladót egy elgyengültebb pillanatomban, nincs hozzá második szett gumi, téli van most rajta. Klíma működik, fel van töltve. Nem nyílik a csomagtérajtó, csak belülről bowdennel. Tényleg van egy kis rozsdafolt jobb hátul. Kértem képeket az aljáról az e-mail címemre, meg körbefotóztattam még az autót, a rozsdafoltról is kértem egy közelebbit, hogy lássuk, mi a helyzet. Calderon és Balázska is megnézte a képeket, és enyhén széthúzó, de összességében pozitív visszajelzéseket kaptam tőlük. Alapvetően egyben van az alja és jó állapotú, van egy-két érdekes pont (hegesztett az egyik stabpálca?) de semmi vészes, ami meg vészesnek tűnt, arról is kiderült, hogy inkább a képminőség nem az igazi. Lekérdeztem az ügyfélkapun, nem lopott, nem írtak át rajta soha semmit, igaz, nem echte magyar a kocsi, 2005-ben hozták be, előtte Olaszországban szolgált. A kilométeróra-állás is meggyőzően emelkedő, nemigen van tekerve, de mondjuk amúgy is, hova már. Egyvalami felett azonban elsiklott a tekintetem...
Balázska felajánlotta, hogy boldogan levisz engem Pécsre valamelyik 300-as Volvóval, segít át is nézni, "ne vegyek még egyszer szart" felkiáltással. Nem bírja már látni, hogy rosszabbnál rosszabb autókat veszek, és emiatt aztán évekig gyomorgörccsel fekszek és kelek. Innen is köszönöm újfent a kíséretet, a levitelt és úgy mindent ezzel kapcsolatban! Annyit mondtam Balázsnak is, hogy csak akkor hozzuk el a kocsit, ha a a kis pörsenésen kívül nincsen semmi baja. Aláfekszünk meg minden, de ha bármilyen red flaggel találkozunk, akkor távozunk, megmarad a pénzem, nem hajt a tatár.
Megérkeztünk Pécsre rendben, némi telefonálás után meg is találtuk a helyszínt, és ott állt a kocsi is. El is kezdtük körbenézni, Balázs aláfeküdt, körbekocogtatta. Küszöbök, ívek amúgy épek, hát az a rozsdácska tényleg ott van, a képek óta némi ezüst festékkel lekezelték még pluszba. Emellett egy-két helyen még nagyon minimális felületi rozsdákat találtunk, az egyik ajtó külső, a másiknak meg a belső élén, illetve a bal első sárvédőn is. Előbbiek csiszolással simán kezelhetőek, utóbbi már egy kicsit púposodik, de ugyanúgy, mint a hátsót, ezt se lehet még meghajlítani meg átnyomni, szóval még viszonylag kezelhető lesz kis pénzből. A hűtőnek elég sok lamellája el van törve, de az eladó állítása szerint nem forralja a vizet, nincs vele semmi gond. A motortér elejénél a váltótartó bak eléggé el van már szopódva. A két első lengéscsillapítón el vannak szakadva a gumiharangok.
Szétnéztünk a motortérben azért jobban, nem nagyon találtam sehol olajfolyást. A hirdetésben leírtak szerint nemrég cseréltek vezérlést, illetve főtengely-szimmeringet és mindenféle olajokat is, valamint teljes kuplungszerkezetet. A kuplung tényleg elég könnyű (jézusom, mennyivel másabb, mint a Fiat rohadtkemény kuplungpedálja), a váltó vajpuha, rövid utakon jár (sehol nincs a Cinque-s hosszú váltóutas lekvárkavarás), a fékek nem vállasak, a próbakör alatt meg is tudtunk állni, bár csúszott az út, és kiderülhetett, hogy ABS az nincs. Légzsák mondjuk van, klímára rápróbálok, és tényleg működik. A beltérben lévő néhány műanyag elem, mint mondjuk a középkonzol rekeszének a fedele, vagy a napellenző tükrének fedőeleme, el-eltöredeztek, de az annyira nem számít. A kormány azonban fasza, Balázs megnézte a féltengelyeket, és nem tapasztalt folyást, lötyögést sehol.
A próbaúton sem hallottunk semmilyen gyanús zajt vagy neszt, a motor szépen járt, pöccre indult. Igaz, kicsit játszott a fordulatszámmal, de csak hogy bemelegedjen. Némi vacillálás után végül úgy voltam vele, hogy ajánlatot teszek, Balázs is mondta, hogy valójában szerinte ez egy egész jó autó, összességében egyben volt, igaz, volt törve (na, efelett siklottam el az ügyfélkapus jelentésben, mert ott is írták, hogy '19-ben történt vele káresemény (red flag)). A tulaj is mondta, hogy igazából körbe van fényezve az autó (red flag), de amúgy ez így közelről is alig látszott rajta, egyedül az amúgy is kicsit rozsdás bal első sárvédőn volt egy kisebb folt, valószínűleg ráfröccsent némi olaj lakkozás közben és rajta maradt, úgyhogy van egy kis anyajegye is a kocsinak. A gumik legalább ugyanolyanok mind a négy keréken, de elég öregek (red flag). Rettenetesen minimális alkut engedett csak az ürge, de már lehet, hogy az ajánlattételem is idiótaság volt mindezek fényében. Aztán közölte, hogy ő valójában kereskedő, úgyhogy nincsen a kocsinak törzskönyve, legalábbis nála, mert az passziváltatva van (red flag?), de ez be van vezetve a forgalmiba. Valahol itt kellett volna visszafordulnom, de legalábbis itt fogott el először ténylegesen némi aggodalom, hogy valami lehet, hogy nem lesz oké.
Mindegy, az alku elfogadva, a kéz megrázva, a papírok kitöltve, a pénz átadva, irány a benzinkút, tankolni kell, mert szinte üres a tank (red flag). Mondtam Balázsnak, hogy nem autópályán szeretnék visszamenni Pestre, ha valami gond van, ott nehéz lesz forgolódni meg utána vontatni. Erre csak annyit mondott, hogy úgyse tud vontatni a Volvóval, mert nem bírja (red flag, bár nem úgy :D ). Végül csak elkezdtünk hazacsordogálni, ekkor vehettem észre, hogy kétezres fordulat alól alig bír kigyorsítani, dadog és rángat alacsony fordulatszámról. Ha kétezer felé ér, már húz szépen, de alatta nagyon rossz, körforgalomból kigyorsítani elég kellemetlen élmény így. A kormány kissé balra áll a kezemben, és az egész autó olyan kissé kóválygósnak érződik az úton. Arra megy, amerre szeretném, de mintha kicsit bizonytalan lenne. Pont mint én, amikor azért eltolom néha négyezer felé, nem akarom én bántani, bár, mivel már minden meleg, nem kéne, hogy bármi baja legyen. Este hétkor megálltunk még egy kútnál, mert már nagyon éhes voltam, ekkor szólt Balázs, hogy amikor elindultunk az előző kúttól, kicsit úgy látta, mintha néhány percig gyorsításokkor némi kékes füst hagyta volna el a kipufogót, de ez később elmúlt (red flag). Na ennek nem örülök, mert ez azt jelenti, hogy olaj jut az égéstérbe. Nézegettük az olajkupakot, próbált belesni a szelephez, habos nem volt, legalább nem hengerfejes. Otthon megnéztem az olajszintet, maximumon volt. Hátha csak rosszul látta, gondoltam.
De itt már kezdtem rosszul érezni magam. Magamhoz képest rengeteg pénzt költöttem el, hiszen most először nem 200.000 forint alatt, hanem pontosan 390.000 forintért vettem autót, több mint a duplájáért, mint eddig bármelyiket, csak azért, hogy most már egy nyugodt tulajdonosa lehessek egy kevésbé problémás gépnek. Ennek ellenére kezd úgy kinézni a dolog, hogy erre is rá fog locsolódni temérdek mennyiségű pénz, és nem biztos, hogy meg fogja érni. Igaz, a többinél se érte meg, de ott úgy éreztem, hogy hát bicikli árban voltak, benne van a pakliban. Persze, ha azt nézzük, még ez is nagyon alja mindenféle használtautós kínálatnak, szóval nem kell ezen csodálkozni. De mégis elfogott itt már az érzés, hogy most végre nem akartam szerencsétlenül járni, és venni akartam valamit, ami gond nélkül kiszolgálhat, erre életem legnagyobb anyagi csődjébe fordulok bele.
Eljött az idegesség és a gyomorgörcs ideje, újfent, szinte már menetrend szerűen. Amit tetézett, hogy kognitív disszonanciát nem hogy nem tudta feloldani az agyam, hanem mintha direkt még több érvet talált volna, hogy miért követtem el életem legrosszabb döntését. Ekkor előtúrta azt az egy szót, ami a törzskönyv számának helyén szerepelt az adásvételiben: passzív. Estére már annyira ráparáztam, hogy emiatt nem fogom tudni átírni az autót, hogy szinte pánikrohamot kaptam és zokogva ültem az ágy mellett, hogy hogy lehetek ennyire idióta. Persze, a barátaim nyugtatgattak, és én is igyekeztem utánanézni, hogy mi is ez, és kiderült, hogy bevett szokás ez olyan eseteknél, ahol az autót kereskedőtől vásároljuk meg. És kinek lenne az jó eleve eladói szempontból, hogy ne tudja a delikvens a nevére venni az autót? Ha szar, úgyis inkább minél hamarabb szabadulni akarnának tőle, ha meg jó, akkor nehogy már ez legyen az elégedetlenség tárgya. De ez nehezen jutott el a tudatomig, hiszen az már rég összeesett, és velem együtt magzatpózba görnyedve fetrengett saját testnedveiben a kanapé mellett, kedves államvizsga előtt álló barátnőm legnagyobb örömére.
Azt hiszed, nem tudom tetézni? Természetesen csak mindezek UTÁN kérdeztem le a kárbejelentő honlapokról, hogy mégis mikor volt sérülése az autónak, és az mekkora. Ezt a választ kaptam:
Szóval, egész az átírás napjáig, sőt, talán a szerelőhöz vitelig úgy voltam vele, hogy életem egyik legnagyobb baklövését követtem el értéktárgy vételének szempontjából, és hogy soha többet nem szabadna nekem semmit venni, ami bonyolultabb egy biciklinél. Kiszórhattam megint egy csomó pénzt, mert végre jól akartam járni, és ezzel egy ténylegesen végtelen pénztemetőbe léphettem bele, amire ingem-gatyám rámehet. Buta voltam. Mit buta, valljuk be, bár megírtam már ezerszer: egyenesen idióta. Bár vittem magammal másodhegedűst, aki ért az autókhoz, de nem néztem meg mindent még azelőtt, hogy elindultunk volna, és akkor sem kaptam sikítógörcsöt, amikor a drága tulaj közölte, hogy ő amúgy autókereskedő. Mintha direkt házhoz mentem volna a pofonért.
Na de sikerült átírni? És mit mondott a szerelő? Hol fogok én pénzben megállni? Anyagilag tesz-e tönkre hamarabb, vagy mentálisan? Hogy ne maradj le a soron következő kalandokról, kövess Facebook-on, illetve most már Instagram-on is (!), valamint csatlakozz a csoportunkba is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése