Legutóbb eljutottunk a vásárlásig, most pedig azt kéne tisztáznom, hogy sikerült-e az átírás, és mi történt azóta. Régóta kerülgettem már ennek a cikknek a megírását, holott sztori, az volna bőven.
Gondolom mindenki tűkön ült, hogy vajon akkor most mi történt a biznisz nyélbeütését követő napokban. Egy poént gyorsan lelövök: nem volt semmi gond az átírással. In fact, az egyik leggyorsabb autóátírásom volt valaha. Szombaton vásároltam az autót, hétfőn reggel már kezemben volt az eredetiségvizsga, és az azt követő napon délután már a XIII. kerületi okmányirodában vártam, hogy mindent a nevemre írjanak. Előtte lévő nap telefonon egyeztettem a kormányablakban egy hölggyel, aki megnyugtatott, hogy ha a passziváltatott törzskönyv gyakori ilyen esetben, de ha minden egyezik, ezzel semmi problémám nem lesz. Nem is lett, sőt, olyan gyorsan ment az adminisztráció, hogy alig egy héttel a látogatásom után már meg is érkezett postán az új törzskönyv, benne a nevemmel. Egy szavam nem lehet, ilyen rapid még sosem volt a papírozás.
Kezdeti aggodalmaimat ez nagyrészt sikeresen lehűtötte, egészen addig, amíg újra fel nem lángoltak. A vásárlás utáni másnap ugyanis leugrottam délután megnézni még egyszer, hogy jobban körbenézzem az autót, kitakarítsam, körbefotózzam, körbenyálazzam. A motortérben azonban nem várt dolog fogadott. Több helyen is észrevettem olajfoltokat. Pedig olyan jól indult! Esküszöm, amikor Pécsen nézegettük Balázzsal, sehol nem láttunk semmit, erre hazahozom, és már minden tiszta retek? Apró tócsákat találtam a kocsi alatt, és egy-két helyen még nem várt foltokat. Remélhetőleg nem a világ vége, de eléggé bosszantó mégiscsak, mert már kezdtem remélni, hogy talán mégis belenyúltam a tutiba.
Előtte azonban még el akartam vinni az autót autóvillamosságihoz, hogy átnézzék, nehogy úgy járjak, mint anno gyakorta a Volvóval, jelesül, hogy álltában lemerül az akksi valami miatt. A szerda reggeli időpontomra azonban nem tudtam eljutni, ki tudjátok találni, miért? 😃 Mert reggel, ahogy lementem a kocsihoz, meglepve kellett konstatálnom, hogy nem indul el. Fogtam a kis multiméterem, rádugtam az akkusarukra a két végét, hogy kőkemény 2,5 Voltot mérjek az ideális 12 körülihez képest. Rapid response Balázs a hétvégén le is tudott ugrani, hogy bebikázza nekem a Corollát, mint ahogy oly' sokszor tette ezt már Céda esetében. Legalább tényleg lesz feladata a villamosságis kollégának, mivel ezt valami jelentősen leszívta. Az ezt megelőző nap még mentem a kocsival egy kört, és ugyanígy megmérve semmi baja nem volt az akksinak. A lemondott időpont helyett viszont csak egy másfél-két héttel későbbit kaptam, szóval addig el tudtam vinni a szerelőhöz is a kocsit, hogy kicsit jobban át tudja nézni.
Elmondtam a problémáimat az olajcsepegéssel kapcsolatban, valamint a másik fő vonal, amire rá akartam nézni, az alacsony fordulaton történő rángatás volt. Megnyugtató vagy sem, mindkettőre érkezett válasz. László, a szerelőm szerint az olajfolyás oka a főtengely-szimmering legatyásodása, míg a rángatást több mint valószínű, hogy a gyújtótrafók valamelyikének köszönhetem. Mivel kettő is van belőle az autóban, és nem tudni, melyik a ludas, így mind a kettőt kicseréli, ez nagyjából 40 ezer forintot kóstál, a szimmering nem sok, de a munkadíj kicsit húzós tud lenni. Három nap múlva vissza is kaphattam az autót, immáron elvileg olajszivárgástól mentesen, és tényleg, 1500 alól is szépen és egyenletesen forgó motorral. Laci, ha már ott volt, kicserélte a gyújtókábeleket és adott az egységnek négy vadiúj gyertyát is. Mivel neki is szóltam, hogy az akksi megtrükközheti, szóval figyeljen oda, nehogy az egyik nap ne tudja beindítani, ezért óvatos volt, de ő azt mondta, hogy az alatt a három nap alatt, amíg nála állt a kocsi, nem volt semmi ilyesmi tünete. Mondjuk utána benéztünk a motortérbe, és kicsit púposnak tűnt már a Bosch-os elem, szóval úgy döntöttem, hogy akkor ezt is cseréljük.
Pár nappal később, illusztrálandó, hogy miért élnek a nők sokkal tovább, mint férfi társaik, a lehető legnagyobb, hömpölygő esőben cseréltem akkumulátort a szebb, de legalábbis olaszabb napokat látott Corollában, majd egy lájtos használt-akkuval-a-kézben-lesétált-egy-kilométerrel sikerült a hátamat is bedurrantanom igényesen. Ellenben így legalább előkészítettem az autót a másnapra tervezett autóvillamosságis látogatáshoz. Az autót leadva egész nap járt a lábam az asztal alatt, hogy vajon milyen újabb pénzégető turpisságra fog fény derülni, de a nap végére azzal hívtak, hogy hát ők egész nap vizsgálták az akkumulátort, mindent leméricskéztek, és szinte nullához konvergál a fogyasztása a kocsinak. Magyarán: teljesen egészséges. A konklúzió, hogy maga az akksi volt öreg, alkalmasint cellazárlatos is. Egy gonddal kevesebb.
Az autóvillamosságishoz érve, amire a kocsi átvevéséhez volt szükség, behuppantam az ülésbe, és egy furcsa érzés fogott el. Ahogy nyúltam a gyújtáskapcsolóban hagyott kulcshoz, az ujjaimnak ismeretlen, furcsa szögben esett az a kezembe. Kissé előrehajoltam, hogy a kormány mellett elnézhessek a kapcsolóhoz, és ekkor láttam, hogy a kulcs LOCK állásba volt tekerve. Basszameg! Pár nappal korábban éppen azon csodálkoztam, hogy ebben a kocsiban nincsen beépített kormányzár. Még a hulladék kis Fiatom-ban is volt, nagyon meglepett, hogy egy ahhoz képest még ráadásul fiatalabb, japán autóból kispórolták. De hát ha nincs, akkor nincs, rendeltem is egy homasitás baltazárat, legyen azért legalább valami, ami két és fél másodperccel meghosszabbíthat egy esetleges elbitorlást. Ami miatt én feltehetőleg azt gondoltam, hogy nincs benne kormányzár, az az, hogy nem tekertem el a kulcsot sose LOCK állásig, csak az ACC-ig, mivel a kettő között egy kicsit be is kéne nyomni a kulcsot a gyújtáskapcsoló belseje felé. Ám az ACC állásban nem teljesen veszi le a gyújtást az autó, ezt onnan tudom, hogy eddig azon tudtam megfigyelni, hogy leszopta a kocsi az akksit, hogy nem világított a kis digitális óra a középkonzolon. Na, mint kiderült, ennek amúgy nem is kéne világítania, ha az autón nincs gyújtás. Valami érdekes módon azonban nekem sikerült többször is úgy kihúznom a kulcsot, hogy az csak ACC állásban maradt (bár elvileg nem kellett volna tudnom), azaz még tudott fogyasztani rendesen az autó delejt. Vagy ha rendesen nem is, hát legalább a kis órácskát etette. Szóval hirtelen előkerült a beépített kormányzár is, illetve még egy lehetséges ok a rossz akksi mellett, ami miatt folyamatosan lemerült a Béka. Idén nem kerülök fel a GQ címlapra, mint legokosabb ember a világon.
Most viszont már minden villamossági és mechanikai probléma is kiküszöbölődött hála az égnek, és elkezdhettem igazán élvezni az autót. Az ez utáni hetekben eljártunk vele erre-arra, bevásárolni, megmutattam otthon a szüleimnek is az új szerzeményt, és végre nem hülyéztek le teljesen a választásért, valójában egész megdicsértek, hogy most mintha normális autót sikerült volna venni. A szerelőm is megsimogatott, mondta, hogy az autó amúgy egyben van, nem rohad az alja, egyáltalán nem vészes ilyen szempontokból, úgy egész normálisnak tűnik, ez sokáig autó lehet akár. Én is kezdtem egyre inkább megszeretni, mert lássuk be, teljesen más világ, mint a Fiat volt.
Ez az autó érezhetően nagyobb, csendesebb, kényelmesebb, mint Góc volt. Értelmes csomagtartója van, normálisan lehet benne ülni, és csak akkor fúj be meleget az utastérbe, ha én azt mondom neki. Kevésbé zörög, mindennek van hely benne, és a rádió is szól. Érdekes számomra azonban, hogy például az első ülések ledöntése ugyanazzal a karral történik, mint a háttámla állításáé, így akárhányszor be akar ülni valaki hátra, utána állítgatnom kell azt is, hogy milyen messze is szeretnék lenni a kormánytól. A Fiatban erre jól kitalált trapézos rendszer volt, az ülés oldalán külön kallantyúval, ami az egész ülést kissé felfelé és előre döntötte. Így egyrészt nagyobb hely is keletkezett, amin be lehetett mászni, másrészt utána nem kellett mindent újra beállítani. A Toyotában ilyen nincs, viszont a jobb oldali ülésen hátul van egy kis pedál, amire ha a hátul ülő delikvens rátapos, akkor az ülés óriási csattogással előrerobban. Mindenképpen érdekes megoldás, de nekem nem igazán tetszik.
Ezen kívül van hátul is hamutál, van végre normális pohártartóm, zárható rekeszeim, és még a csomagtartóban is van külön kapcsolható lámpácskám. A motortérben pedig minden rendezett, mindent el lehet érni, nincs olyan, mint a Fiat ablakmosó folyadék tartálya, ami az első sárvédő alá volt beépítve, és amit csak úgy lehetett kábé feltölteni hosszúszárú tölcsér hiányában, ha kiszedtem volna a jobb első fényszórót. Nem, a Toyota kellemes, kényelmes, és bízom benne, hogy sokáig ki fog szolgálni. Ezek mellett azonban nem szabad elfelejteni, hogy még rengeteg teendő van, illetve lesz vele. Előbb-utóbb csereérettek lesznek a féktárcsák, a hűtő, a szakadt gumiharangok miatt az elülső lengéscsillapítók, a váltótartó bak, és ne feledjük, még normális, fiatal gumi sincs rajta, valamint nyárig azért a klímára is rá kell majd nézni.
Ezekre a szavakra, mint a bizalom és a remény, nagyon sok szükségem lesz az elkövetkező időkben, mert nem sokkal azután, hogy visszakaptam az autót a szervízből, ez a látvány fogadott:
Hogy ne maradj le a soron következő kalandokról, kövess Facebook-on, illetve most már Instagram-on is (!), valamint csatlakozz a csoportunkba is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése