Csak azért, hogy felidézzük magunkban: azért vettem végre egy szó szerint szürke, a közbeszédben agyonüthetetlennek hitt japán autót, hogy megszabaduljak a konzekvens gyomorgörcstől és álmatlanságtól, amit az eddig levedlett járműveim okoztak nekem. De hiába minden próbálkozás, ha az előző tulajok nem szeretetből, hanem muszájból tartották a gépszamarat.
Felelőtlen állítás lenne részemről, ha azt mondanám, sohasem gondoltam volna, hogy ez lesz, hiszen már mikor hazahoztam, kisebb idegösszeroppanást kaptam, pedig akkor még csak az előérzeteim súgták ordítva, hogy minden idők legrosszabb vételét követtem el. Nyugtattam magam persze azután, elvégre most nem egyedül mentem, rábólintott Balázska is (nem, nem felelősségre vonlak, nincsen semmi gond :D ), sőt, a szerelőm is megdicsért az épeszű fogás láttán. Az amigdala környéki sikítófrász-inger azonban csak nem akart szűnni, gyaníthatóan a rengeteg, külön-külön egyáltalán nem gyanút keltő, összességében azonban egyre vészjóslóbb jeleknek köszönhetően.
Az aprócska olajfolt megjelenése késztetett rá, hogy megnézzem, hogy áll az olaj az autóban. Azt tudom, hogy mielőtt a szerelőmnek legutóbb leadtam, előtte megnéztem a szintet, és a nívópálca maximum jelölésénél állt. Most viszont már megtettem ezer kilométert, és amint lecsekkoltam, feltűnt, hogy úgy egy centinyi már hiányzik. Nem tudom, hogy a szerelőm leengedett-e olajat, hogy megnézze az állapotát, mert igazából erre megkértem, sőt mondta is, hogy teljesen jónak tűnik, szinte újnak. Azt viszont nem tudom, hogy visszatöltött-e rá. Szóval nem lehetek teljesen biztos benne, hogy az elmúlt kilométerek alatt ezt az autó fogyasztotta-e el, vagy csak ki lett pocsolva ellenőrzés céljából. A verítékcseppek azért megjelentek a hátam közepén, nincs mit tenni, mostantól folyamatosan figyelni kell, hogy mi a helyzet.
Az autó alatt lévő tócsák azonban mintha nem is teljesen a motor felől jönnének, inkább a szervoszivattyú vonalában vannak, és hát látszik is a szélén, hogy a szivárgó olajon megcsillan a napfény. Ez megmagyarázhatja azt a jelenséget, amit az utóbbi időkben észrevettem munkába járás során: parkolás alatt, alacsony tempónál, főleg jobbra kanyarodáskor, mintha egy kissé megakadna a kormány, miközben tekerem. Súrlódásszerű hang jön a kormány felől legalábbis egy pillanatig, és nem is végállásban történik mindez, hanem kb. már 90°-nál. Lehet, hogy kicsöpögött az összes szervoolaj, és már fém a fémen érintkezik? Lecsekkoltam a szervoolaj tartályát, de szinte tele volt. Érdekes azonban, hogy a motortérből hidegen, pont a szervoszivattyú környékéről jön némi zaj, mintha bedobtak volna egy marék kavicsot. Tomika el is vette a kedvemet az egész autótól, amikor azt mondta, szerinte a hidrotőkék zöröghetnek, vagy a befecskendezés, vagy a vezérléssel lehet valami, plusz hát büdös égett olajszag is van, ez a motor tuti eszi az olajat, ennyit nem ér az egész autó, szar vétel volt. Úgy kullogtam haza munka után, mint akit agyonvertek, pedig okfejtései kézrátételes okkultizmussal voltak egyenértékűek.
Megnéztem hát otthon a szervoszivattyú árakat, és elborzadtam: ehhez a típushoz 95 ezer forinttól kezdődött a felújított, de az utángyártott inkább a 140-et karcolja. Ehhez valamiért mindkét esetben felszámol a kereskedő még 40 ezer forint körüli betétdíjat. Kopp. Végül találtam bontottat 20 ezerért, de ekkor jött a következő gond: a sima autószerelők nagy százaléka nem hajlandó hozzányúlni a szervoszivattyúhoz, meg úgy a kormányműhöz általában. Mindenki szakszervízhez küldött, amiből van talán három egész Budapesten, amiből kettőnek írtam, és közölték, hogy ehhez a típushoz ők nem értenek, nem tudnak segíteni. Mi van? Hosszabb kör lesz ez, mint vártam. A saját szerelőmet is felhívtam, de sajnálatos módon közben elkapta a kovidot, és kórházban kezelték. Azóta persze meggyógyult szerencsére, de jó néhány hétre kiesett. Persze nem ez számít, az egészség az első, innen is jobbulást kívánok újfent!
Amíg olyan szerelőt kerestem, aki hajlandó hozzányúlni a szervoszivattyúhoz, elmentem téligumit is venni, mert kezdett aggasztani, hogy valójában 2012-es gumikon fut a kocsi. Ugyanitt akkor már egy futóműbeállítást is megejtettem, úgyhogy most már legalább egyenesen kell tartani a kormányt, hogy egyenesen menjek, nem enyhén balra. Csecsemőlépések, de legalább ezzel már nem kell foglalkoznom.
Aztán persze műhelykeresés jött, nagyjából hat autószerelő helyet hívtam fel a kerületen belül, természetesen csak a hatodik vállalta, hogy legalább ránéznek, hogy mi a helyzet. Ha már lúd, legyen kövér alapon, amikor bevittem, azért elmondtam még pár problémámat, amire ránézhetnének. Az időpont előtt két nappal azt is észrevettem, hogy szét van csapva némi zsír a motortérben, és nagyon úgy nézett ki, hogy a baloldali féltengely gumiharangja megadta magát. Remélem nem olyan rég, hogy maga a féltengely is kuka legyen, mert ahogy néztem, az is egy jó százezerbe kerül, és még nincs benne a munkadíj ugye. Megvolt az öröm azért, remélem átérzitek.
Megemlítettem, hogy szintén hidegen, az indítás után egy perccel elkezd nagyon erős kipufogóhang érkezni a bal oldali kerékjárat környékéről, ami öt perc után folyamatosan elhalkul, amint a motor bemelegszik. Emellett kértem, hogy nézzenek rá esetleg az olajteknő tömítésre, mert az elég dzsuvásnak tűnik, hátha ott szivárog el az olajam, és nem a motor eszi meg. Hogy ez utóbbit is kizárhassuk, megkértem őket, hogy mérjenek egy kompressziót és egy nyomásveszteséget is. Ezután pedig készségesen átadtam a kulcsot és a forgalmit, és közben reménykedtem, hogy nem fognak elúszni forint-százezrek a beavatkozás miatt. A szervoszivattyúból úgyse építene be senki bontottat, ha megrendelik az újat, az 130. A féltengely 80-100 ezer, és még az is lehet, hogy csak párban cserélik, szóval szorozd meg kettővel. És ezeket az elemeket nem lehet kis melóval kicserélni, szóval még egy százast minimum rászámolhatunk a munkadíjra, és akkor még egész optimisták vagyunk. Szóval, nagyjából az autó árával egyenértékű dolgokra számíthatunk a legrosszabb esetben.
Az első hívás másnap érkezett, és elkezdtem bizakodni, hogy mégsem egy fostenger áll épp náluk a csáposon. A kipufogóban egy 700 forintos tömítés hiányzik, és ha minden igaz, a féltengely gumiharang sem szakadt el, csak lelazult egy bilincs, amit egy ezresért lehet pótolni. A zörgés a szervoszivattyú felől abból következik szerintük, hogy laza a szíj, ezt kb. semmibe nem kerül meghúzni. Megmérték a kompressziót és a nyomásveszteséget, és mindent határon belülinek találtak, hogy idézzem: "tankönyvi" értékeket produkált. Az olajfolyást azonban szeretnék megnézni, a vezérlésborító burkolaton lévő folt alapján ugyanis a főtengely-szimmeringre gondolnak. Az fasza, mondtam, hiszen azt nemrég cserélték. Rendben, ők azért leszedik ezt a burkolatot, aztán megnézik, mi a helyzet. Eddig egyáltalán nem vészes a pénzveszteség, negyvenezernél tartunk, szinte már kezdtem megkönnyebbülni.
Aztán két óra múlva jött a fekete leves: levették a burkolatot, és azt találták, hogy gyakorlatilag a motor minden egyes rése szügyig van pasztázva. A hengerfejnél, a szelepfedélnél, az olajpumpánál, végig, körben, halmokban áll a paszta. A szerelő csak annyit mondott, hogy ilyen gányolást a pályafutása alatt nem látott még. Megkértem, hogy küldjön képeket is, ha van rá lehetőség, amit meg is tett. Csak reménykedjünk, hogy nem a hengerfejnél szivárog valami, mert azt kivenni, letakarítani, síkolni, satöbbi, nagyságrendileg 3-400 ezer forint.
Hirtelen egy kezdő pilótanövendéknek éreztem magam, akit becsatoltak egy centrifugába, hogy megmutassák, milyen is az a 9G-s terhelés. Elkezdtek rohadtul pörgetni, én pedig beszíjazva, a saját testsúlyom sokszorosától az összeszarás határára kerülve figyelhetem, ahogy lassan elhomályosul, majd teljesen elsötétül a látótér, egyre csak zsugorodik a feldolgozható információ beérkezésére fenntartott lyuk, miközben irtózatos, légkalapácsszerű zajhullámok próbálják szétfeszíteni a két füled közötti, a nyomástól kocsonyásodó sejthalmazt.
Ajókurvaéletbe.
Ehhez képest már egy féltengely-csere is utcazenészeknek dobott aprópénz lett volna. Saját magam megnyugtatására körbeírtam a blog csoportjában, de végül arra jutottam, hogy ennyit nem ér az egész autó. Ha nem onnan folyik, akkor megúsztam, és nem piszkáljuk, hátha nem lesz vele gond. Ha onnan folyik, akkor meg töltögetem rá az olajat amíg még mehetek vele és le tudom vizsgáztatni. Ha pedig megkotlik, megkotlik. A szerelőkkel is nagyjából ebben maradtunk: azt mondták, visszateszik a vezérlést burkolat nélkül, letisztítják a motor oldalát, aztán elkezdik járatni, és megnézik, hogy honnan kezd el előtörni a kenőanyag. Felvetődött ugyan, hogy felvegyem a kapcsolatot az eladóval, mivel egyéni vállalkozóként autókereskedő, tehát elvileg két év jótállást kötelező vállalnia az eladott autókkal kapcsolatban. Ez azonban valószínűleg perig menne, aminek a végén vagy visszaveszi az autót a vételár töredékéért, vagy egészéért jó esetben, amivel nem vagyok sokkal előrébb, vagy fizeti a javítási költségek egészét, de inkább csak egy részét, ez utóbbival pedig szintén nem vagyok kisegítve. Ráadásul az ügyvédem díja valószínűleg elvinné azt a pénzösszeget, amit a végén sikerül kiharcolni. Akkor inkább tényleg eljárok még egy évet úgy, hogy ezer kilométerenként beletöltök egy literes motorolajat is a kocsiba.
Azért ettől a pillanattól kezdve úgy feküdtem és keltem, hogy hiányzik Góc. Az, ha beleültem, elindult, ment, megállt, és semmi probléma nem volt vele ezzel kapcsolatban. Biztosan tudhattam, hogy ahova indulok, oda el is érek, igaz, hogy még indiánszökdelésben is gyorsabb lennék. Nem nézett ott már ki négyszázezres felújítás, egy új tank kellett volna még bele, meg ha nagyon muszáj, egy lakatolás a hátsó doblemezeknél. Aztán idegességemben már olyan irreális gondolatok is eljutottak neuronjaimig, hogy Céda is hiányzik. És ha a Gócra költött pénzt, meg a Békára költött pénzt ráklocsoltam volna, most egy kilakatolt, újrafestett veteránom lehetne. Igaz, ha a Cinque lassú volt, akkor az ezzel való haladást könnyebb lenne olyan egyenletekkel leírni, amelyek abból indulnak ki, hogy nem is én megyek, hanem a Föld mozog alattam. Vagy a mindháromra összesen elköltött pénzből már vehettem volna egy millió feletti, de összességében szinte hibamentes, normális használt autót. De lássuk be, viszonylag sok ember szokott le a dohányzásról, ezeknek elenyészően kis hányada járhat azóta Ferrarival a megspórolt pénzből.
Végül felhívtak a szervízből, először azzal, hogy az olajpumpa felől csepereg az olaj, aztán azzal, hogy sehol nem találnak raktáron belőle új gyárit vagy utángyártottat, végül pedig azzal, hogy kicserélték a jelenlegiben a szimmeringeket, és ez meg is oldotta a problémát. Ötvenezer forintot hagyhattam ott zusammen, amiben benne volt egy féltengely-bilincs, két tömítés az olajpumpához, egy tömítés a kipufogóban, a szervoszivattyú szíjának megfeszítése, a motor oldalának lepucolásához használt féktisztító folyadék, a kompresszió- és a veszteségmérés is. Így, már ha minden igaz, akkor most már egy motorolaj-folyástól mentes, remélhetőleg szervoügyileg is megfelelő autót kaptam vissza. Úgyhogy a következő lépés már csak egy szett nyári gumi, meg a nyáron esedékes műszaki vizsga, és végre elkezdhetem normálisan használni is a kicsikét. De valahol le kéne ezt kopognom gyorsan. Mondjuk Céda vídia keménységű beltéri elemein megtenném...
Hogy ne maradj le a soron következő kalandokról, kövess Facebook-on, illetve most már Instagram-on is (!), valamint csatlakozz a csoportunkba is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése