Bálint barátom szenvedélye a fotózás. Nemrégiben jelentkezett nálam, hogy szívesen készítene fotókat autókról, ha tudok jelentkezőket, bátran küldjem hozzá. Én pedig igyekeztem meggyőzni arról, hogy ha ideje engedi, írjon is ezekről a járgányokról, aminek az első kézzelfogható eredményét olvashatjátok most.
Miután a fotózás az utóbbi időkben kimerült pár hobbiból ellőtt vadfotóban, a mechanofíliám pedig a melóhelyen két bringaalkatrész közé beszorulva majszolt egy félig megrágott korpovit kekszet, nem voltak túl jó kilátások a fotós szettem számára. Az Olympus OM-D E-M10 mkII nem egészen bírta a rendszeres használatot, főkijelző-szalagkábel kuka… Foglalkozzon vele, akinek van kedve meg szalagkábelgyára… Kisszívem használja a gépet a kajás blogjához, legalább nem porosodik, ő örül neki. Néha-néha azért ámulattal néztem, mit művel Martin a diorámáival (ha lesz időm és érdeklődés, lehet, hogy ezt is bemutatom majd - a szerk.). Az azért megdobogtatta a szívem, de én nem vettem rá magam, hogy ilyet csináljak.
Valamelyik este feldobott a fácsé egy hirdetést. EOS 40D váz eladó… Az összeg vicc, nézem, hogy miért lehet ez. Nekem 60D volt egy időben, bántam is, hogy eladtam rendesen. Nade miért ilyen olcsó?Hát ez „csak TÍZ megapixel!!”. Nekem, aki még filmre is fotózott egy időben, több sem kellett, ráadásul kb. 500 méterre lakott a srác, aki árulta. Rendeltem hozzá pár utángyártott akksit, egy erős CF kártyát… Drágább volt majdnem, mint a gép… Régi Helios, Pentax objektíveket portoltam rá, és mehetett a móka. Annyira élveztem azonnal a sallang- és hightechmentes fotózást, hogy gyorsan mellécsaptam egy szintén vicc áron megvásárolt Tamron 17-50 f2.8-ast, ami az aszferikus lencséivel és pusztán azzal, hogy anno a veséjüket adták el az emberek egy ilyenért, zseniális bolt volt…
Így raktam össze egy szettet, ami egy polárszűrővel megtoldva született autófotós masina lett…volna 10 éve. Vagy most is? Próbáljuk ki… Fotóztam én már Merciket, Mazdákat, Audikat, meg a mostani csatakancámat, a negyedik generációs CR-V-met is. Menni fog akkor mással is.
Kinek van az ismerősi körben fotóérett autója? Mindenki messze van… Vagy mégsem? Heni! Narancssárga Ford Focus ST! Hibátlan lesz! Nem is lehetne jobb! Időpont megbeszélve, persze az időjárás gyalázat, de megoldjuk.
A Ford a második generációs Focusból 2005-től kezdte gyártani az ST verziót. Ez volt a csúcs, amíg az háromszáz lóerő felett RS változat meg nem érkezett. Tekintve, hogy ebben a korszakában a Ford még össze volt fonódva a Volvo-val, az ST-be is az általuk fejlesztett öthengeres 2.5 literes motor került. Ez egész jó selling pointnak tűnt abban az időszakban, amikor a konkurensek, mint a VW Golf GTI, Mégane RS, Astra OPC, Mazda 3 MPS mind négyhengeres erőforrásokkal szökkentek a piacra. Részemről csak annyit tudok nyilatkozni, hogy ha patent hot hatch létrehozása volt a feladat, a Ford ötös dolgozatot csapott az asztalra. Csak azért nem merek csillagos ötöst adni, mert a konkurenseket még nem vezettem. (Itt ragadnám meg az alkalmat ahhoz, hogy bejelentsem, hogy ha valaki meg szeretné mutatni a sajátját, megnyugatom, nem ugranék el a lehetőség elől :D )
Feszes, morgós, de külcsínre mégis játékos autó érkezik, mosolygós büszke sofőrjével együtt. Irány a helyszín, közben faggatózom. A férje a mester, versenyre készít autókat, családban is van pár, pilóta is, ha adja a lehetőség. Minden benzinvérű álma, amit csinál. Heni amilyen egy ügyes fodrász, úgy fogja az autót is, nem kell félteni, amikor kacagva mutatja milyen eszméletlenül harap a 270 lőerő és 420Nm az aszfaltba.
A stabilitást, és azt, hogy a magyar utak minden árnyalatát kibírja, Bilstein futómű biztosítja. Gyári 5 hengeres 2521cm3 motor egy turbóval meg lett toldva, gyári 6 sebességes váltó, 19-es kerekek… És meg is van minden, amire szükség lehet.
Elhangzott egy kérdés… „Kipróbálod?” Kicsit azért visszafogtam magam, hogy ne ugorjak ki a bőrömből. Nanáhogy! Egyesbe nem mindig van értelme berakni, csak ha nem taposod meg, gyakorlatilag kettőből úgy indul meg, mintha az lenne az alap. Mókás… A Pirellik nagyon szeretnének kapaszkodni, de az a helyzet, hogy még negyedikben sem mindig tudnak enyhén nedves úton, olyan erő szalad végig a motortól feléjük. A turbó folyamatosan fúj, és akkora elemi krafthoz segíti hozzá ezt az alapvetően kicsi autót, hogy szavakba önteni nem lehet. közel sem tudom addig forgatni ameddig szeretné, mert arra egyrészt Autobahn kéne, másrészt bátorság és tudás. De legalább egy rendes pálya. Minden váltásnál újra áll minden szőrszál a karomon. Tisztelek minden autót és nem nyomom ki a szemét, de egész úton azt éreztem, mintha bökdösne, hogy „Tedd már le a lábad”. Némileg ijesztő. De látva, hogy a gazdája hogy kezeli, jó helyen van.
Remélem lesz még szerencsém az autóparkjuk többi tagjával is találkozni. Egy élmény volt.
Ha Bálint további képeit is szeretnéd megsasolni, ajánljuk a Facebook-oldalát és az Instagramját is, ha pedig rólunk nem szeretnél lemaradni, kövess Facebook-on, illetve most már Instagram-on is, valamint csatlakozz a csoportunkba !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése